Kedves Olvasóim! :)
Íme a legújabb rész, bocsánatot kérek, hogy csak egy ilyen szösszenet sikerült, de ígérem, amint visszajöttem, pótlom a hiányosságot. Minden reményem szerint a rész hossza fordítottan arányos a poénok és beszólások minőségével. :) ( Ah, reál osztály. (Y))
Köszönöm, hogy vagytok nekem! :)
Ezen részt külön Kakuja Fanninak ajánlom, állandó főnökömnek, tanácsadómnak és rendíthetetlen könyvmolyomnak, aki él-hal Aaron Carmichael stílusáért.
Ne maradjatok csendben! :)
Erőteljes kopogás ráz fel az álmomból. Bosszúsan nyitom ki a szemeim, mélyeket lélegezve próbálom lenyugtatni a szívem, ami úgy ver az álom után, mintha megbolondult volna. Lüktet bennem a vér, mindenhol érzem. Esküszöm, ebbe fogok belebolondulni.
Remegő lábakkal állok fel, kihúzom magam, hogy legalább más ne lássa, mekkora puhány vagyok és hogy felizgulok, ha róla álmodok. A fenébe, egy puhány segg vagyok!
Ajtót nyitok. Gaston és Nathan kapkodják szaporán a levegőt, lerí róluk, hogy valami nagy baj van. Feszült, rémült tekintetük láttán elfog a nyugtalanság. Basszus, ugye nem..
Gaston lecsapja a szemeit, nem mer rám nézni. Nathan szavai hallatán áll meg bennem az ütő.
- Aaron, haver, jönnöd kell! Kurva nagy gáz van! Andrea eltűnt.
- Hogy érted azt, hogy eltűnt? - kérdeztem meglepődve.
- Elnyelte a föld. Próbáltam felhívni telefonon őket, de egyik se veszi fel. - motyogta Gaston.
- Mi van, ha egyszerűen nem érnek rá? Mit csináltok ebből ekkora ügyet? - néztem rájuk rosszallón.
- Aaron, Mircea mindig felveszi a telefont. Mindig. - próbált érvelni Yves. A szobám, ahova pár perccel ezelőtt toppantak be, most csak úgy izzott a feszültségtől.
- Mikor beszéltetek utoljára, Gaston?
- Éppen leszálltak a repülőről. Mircea szerint Andrea nagyon rosszul volt. Az elemek egyre nyugtalanabbak. A potenciál egyre csak halmozódik a testében, most, hogy a nefilimekhez került, még jobban legyengült. Aztán letette. De írt egy e-mailt, elmesélte, hogy ő egy... - nyelt nagyot Gaston. - haver, én nem tudom..
- Az istenit, nyögd már ki! - rossz érzés kerített hatalmába. Mi van, ha..
- Andrea egy nagyon magas rangú angyal erejét és képességeit örökölte. Olyan szárnyai vannak, mint egy arkangyalnak. Mircea szerint hihetetlenül erős az aurája, de aggasztó, hogy ezzel még nagyobb gázban vagyunk. Két ősi, erős vérvonal küzd a testében, ami pár embernek..vámpírnak, démonnak, tündérnek..a jó ég tudja, hogy kinek mi lesz vele a terve ezek után. Marha nagy energiát szabadított fel maga körül, ami miatt..
- ..magához vonzza a Keresőket. - szólt közbe Nathan. - Ha minden igaz, egy árnyvadász területen vannak, de ez vajmi keveset változtat azon, hogy azok a dögök veszélyesek. Az alvilági kiruccanás után biztos megtalálják a nyomát..és ha nem vigyázunk, elrabolhatja Azazel és leláncolhatja Tartaroszba. Márpedig azt nem akarjuk.
- A patróna erő már magában elég lenne ahhoz, hogy el akarja őt ragadni, de most, hogy az angyali oldala is újjászületett, komoly célponttá vált. Emlékeztek, amikor rúnákat rajzolgatott a levegőbe? - kérdezte Gaston nyugtalanul. Bólintottam. Azóta se tudom kiverni a fejemből azt az édes mosolyt, ami akkor terült szét az arcán, mikor a sárkányokat akarta lenyűgözni. Basszus! Jól pofán vertem magam gondolatban.
- Kicsit utánanéztem a dolgoknak. Egyik haverom, aki rúnakutató, eléggé benne van a szakmában. Ő már a hetedik generáció, szóval jócskán van anyaga..tehát, felhívtam, és kérdezgettem tőle ezt-azt a témáról. Megkértem, hogy küldje át nekem az összes anyagát az árnyvadász és patróna rúnákról, mire kiakadt és ordibált velem, hogy bármire is akarom őket használni, ne merjek elegendő varázslat és tudás nélkül belevágni a használatukba. Azt mondta, hogy az ükanyja maga egy rúnavető volt, tehát képes volt új és veszélyes rúnákat létrehozni, de ez lett a végzete: a Keresők megtalálták és kiszipolyozták a lelkét. Szigorúan patróna használhatja a patróna rúnát, árnyvadász pedig árnyvadászt. Nem lehet se keverni, se felcserélni őket, mert egy rossz vonás, és alulról szagolod az ibolyát. Eztán megesketett, hogy nem játszok velük, aztán letette. Ma reggel érkezett meg az anyag, még mindig töltöm lefelé gépre. Rengeteg van. Thomas szerint eddig mintegy félmillió rúna van lejegyezve, de rengeteg ősi jelkép vagy elveszett, vagy csak nagyon kevesen használják, de azokat is rosszra. Itt van, nézzétek meg. - fektette le az asztalra a laptopot, és megnyitott egy mappát. DRT, VR, TR, FR, AG, ER.
- Mit jelentenek a betűszók? - kérdeztem Gastont.
- A DRT az a Dead Right There, tehát a gyilkos rúnák részlege. Az AG például az Ancient Greece, de vannak itt olyanok is, amiket eddig nem tudtak azonosítani. De ez csak egy része. Ezeken belül még rengeteg kisebb mappa van..hihetetlen mennyiség. Olvastam már nagy terjedelmű átokgyűjteményt, gyógynövénylexikont benne az ősidőktől kezdődően a mai napig használt füvekről, kövekről...de ez, lenyűgöző.
- Gaston, ez nem lenyűgöző..sokkal inkább hátborzongató. - borzongott meg Yves. Egyet kellett vele értenem.
- És képzeljétek el, hogy Andrea ezeket - nyitott meg egy ÁRNYVADÁSZ mappát, majd egy PATRÓNA mappát - használta. Mind a kettő mappát végigfutottam, találtam ismerős jeleket. Egyszerűen hihetetlen, hogy erre képes anélkül, hogy a kisujját is megmozdította volna. Ha belegondolok, hogy valószínűleg mind a félmilliót ismeri..és valószínűleg többet is..akkor nagy gázban van. Ha valaki megkaparintaná magának ezt a tudást..
- ..legigázhatná az egész világot és uralkodhatna minden felett. A varázslények és az emberek szolgákká válnának. Beköszöntene a világvége. - fejezte be az okfejtést Nathan. Nagyszerű. Itt a világvége emberek! Valaki egy sört?
- De ez akkor is furcsa. Andrea hogy lehet egyszerre angyal és vámpír? Ellent mond az evolúciónak..- kérdezte Enzo. A szememet forgattam.
- Haver, te az evolúció szerint nem is élhetnél. Ami meg a vérvonal keveredést illeti..kettőt és könnyebbet. Én is erre próbálok rájönni már napok óta. Már Andreával is beszélgettem erről, mert ő elég sokat foglalkozott a gének feltérképezésével és többször is olvasott félvérekről, de szerinte Adonynál kellene keresni a választ. Persze a srác így se rendelkezik annyi potenciállal és angyali génnel, mint ő, de jó kiindulás lenne. - csukta le a laptop tetejét Gaston.
- Tehát azt mondod, hogy léteznek olyan félvérek, mint Ő? - meredtem Gastonra. Pár másodpercig habozni látszott, de aztán megszólalt.
- Azt. De rajta kívül csak Adony rendelkezik ezzel a génkészlettel. Azt se tudom, az angyaloknak van-e DNS-e, nemhogy komplett, feltérképezhető bázispárjai. Azt se tudjuk, miből van a testük. A legendák azt szajkózzák, hogy fényből, tűzből és mennyei aranyból vannak, szemük drágakő, szárnyuk pedig hurrikán...
- Ez úgy hülyeség, ahogy van. De térjünk vissza arra, amiért jöttetek. Honnan veszitek, hogy egyszerűen csak eltűnt? Mi van, ha csak ledőltek, mert fáradtak? Vagy.. - megakadt a szó a torkomon. Louis. A név úgy mart, akár a sav, már a puszta gondolattól, hogy vele van és úgy érinti meg azt a gyönyörű hajat, selymes bőrt, hallgatja azt az angyali csilingelést, hogy..
- Hahó, Aaron! Patróna vagy. Csak megérzed, ha egy másik is bajban van..
Ellenálltam a késztetésnek, hogy még egyszer forgassam a szemeim. Mit hisznek ezek, mi vagyok, médium? Szellemekkel suttogó?
- Nem gondolod, hogy ahhoz kellene valami emlék vagy tárgy, amibe kapaszkodhatok? - mordultam rájuk.
- Haver, fogadjunk, hogy akárhányszor áll a cerkád a társaságunkban, akkor rá gondolsz. Le is smároltad. Nekem az elég élénk emlék még most is..
