#15. fejezet - Megállapodás

Szemtelenül húztam el a szám.

- Honnan veszed?

- Tudom. - az a mosoly szíven ütött. Úgy ismer, mint a rossz pénzt.

- Ha ennyire ismersz, akkor mondd meg, hogy mi az, amivel le lehet kenyerezni? - ezt úgyse tudod.

- Ezzel. - hozzám sétált, majd lágyan megcsókolt.

Na jó, mégis ismer.

Amikor szétváltunk, nekidőltem a mellkasának. Nem akarom őt elveszíteni. Ő az, kinek sikerült áttörnie a jégburkon, ami a szívem körül volt. Ő az, ki mindig szeret, bátorít, melegít. Ölel, védelmező karjaiba zár. Hihetetlenül felemelő érzés az, ha tudod, hogy szeretnek. Szeretsz, és szeretve vagy.

Egyre közelebb húzódtam hozzá, de mintha valahogy megérezte volna, ő is szorosabban vont magához.

- Kedves, mi a baj? 

- Semmi baj nincs.

- Ezt annak mondd, aki el is hiszi. Ki vele!

- Félek. 

- Félsz? Kitől?

- Davidtől. Te nem tudod, hogy milyen félelmetes tud lenni. Amikor hozzám ér, a hideg futkos a hátamon..borzalmas. - sírva fakadtam.

- Sss, nyugodj meg. Itt vagyok. 

*David szemszöge*

Nem is tudom, hogy mit mondhatnék. Szép kis este volt. Amikor megláttam őt, rögtön felforrt a vérem. Abban a ruhában csodálatosan nézett ki. Ahogy a 3 kisfiú reagált.. az maga volt a mámor. Minden egyes érintéssel, Andrea bőre libabőrös lett. Űzött vadként próbált kiszabadulni, ami még jobban felkeltette a vadászösztönöm. Szája ízét megérezve eszelős vágy fogott el. Ez a nő az enyém lesz, csak idő kérdése. 

Ha mással nem is, a megvesztegetéssel biztos dülőre jutunk... és már tudom is, hogy ki erre a legjobb személy. 

Lassan sétálgattam tovább a szobámban, gondoltam, ha elmegyek hozzá, akkor megbeszélhetnénk ezt a kis ügyet.. kiléptem az ajtón, lakosztálya felé vettem az irányt. Megláttam őt a sötétben botorkálni, a legjobb hely. Egy árny elragadta. Utána akartam menni, de jobbnak láttam, ha csendben maradok. Beszélgettek.

- Mi tartott ilyen sokáig?!

- Átöltöztem. De itt vagyok, örülj. Mik a hírek?

- Raszputyin itt van Londonban. Nem sokára ide is ellátogat. Remélem tudod, hogy ez mit jelent.

Megfagyott a vér az ereimben.

- Raszputyin? 

- Igen, légy elővigyázatos. Neked kell majd vigyáznod Cassire. Ha Raszputyin elkapja, akkor nekünk végünk.

- Micsoda? Mégis hogyan?

- Majd Tomas elmondja. Az a lényeg, hogy itt maradtok, amíg Tomas elutazik. Rád bízza Cassiet. Erről még Louis se tudhat.

- Oké.

Szóval Cassandra, ha? A tökéletes alanyom. 

Megvártam, míg visszamegy a szobájába, megéreztem a francia jelenlétét. Az ajtóhoz léptem, füleltem.

- Kedves, mi a baj? 

- Semmi baj nincs.

- Ezt annak mondd, aki el is hiszi. Ki vele!

- Félek. - FÉL?

- Félsz? Kitől?

- Davidtől. Te nem tudod, hogy milyen félelmetes tud lenni. Amikor hozzám ér, a hideg futkos a hátamon..borzalmas. - sírva fakadt. 

- Sss, nyugodj meg. Itt vagyok. - Jaj, ennyire ne legyél már nyálas, te díszhuszár..

Szóval így állunk. Az én kis drágám fél tőlem. 

Nem is lesz olyan nehéz legyőzni, mint hittem. Fizikailag nem biztos, hogy legyőzöm. Olyan erő és fejlettségi szinten áll, hogy még a konzult is legyőzné. Elképesztő ereje van, volt szerencsém megtapasztalni..

ám a francia, az olasz felvágott, meg a cigány biztos, hogy nem fogják tudni megvédeni. Teszek róla. Ez a kettőnk ügye.

Az ajtó kinyílt, Louis lépett ki rajta. Amint meglátott, idegesen felmordult. Ó, egy esti kis párbaj. Ezt már szeretem. 

- Mit keresel te itt?- kérdezte nem túl udvariasan.

- Szerinted? - az arcomon levő kaján vigyor mindent elárult.

- Jobban teszed, ha távozol, mielőtt még teszek veled valamit..- mormolta eltúlzott lazasággal.. azt hitte, hogy megijeszt.

- Ó, igen? 

Lecsaptunk volna egymásra, mikor Andrea jelent meg teljes életnagyságban, elgörbítve mind a két kard élét. 

Dühösen meredt rám, Louis elé állt. 

- Menj innen, David.

- Van egy üzleti ajánlatom. 

- Nem érdekelnek a kis üzérkedéseid. Tűnj. Innen! - morogta.

Hm, esküszöm, az ilyen fenyegetésektől indulok be a legjobban.

- És ha nem megyek el? - próbáljunk szerencsét.

Arcán mosoly jelent meg.

- Szeretnél porként visszakerülni a Latin-Amerikai Szenátusba? Segíthetek. 

- Nem, nem kell, köszönöm. Ám az ajánlatom végig fogod hallgatni.. - meg teljesíteni, nézni..- szóval? Most?

- 2 percet kapsz. Többet nem.

- Jó, de a francia nem hallhatja. - Louisra nézett, aki kis ellenkezés után visszavonult a szobába, gyanúsan méregetett.

- Szóval?- törte meg a csendet.

- Van egy ajánlatom. Ha azt akarod, hogy ne áruljam el Raszputyin barátomnak, hogy hol fogsz elrejtőzni Cassandrával, akkor.. tenned kell nekem egy kis szívességet. 

- Te ezt meg honnan tudod?!- kiakadt, fél siker.

- Vannak módszereim. Na, belemész?

- Mit akarsz tőlem? - kérdezte halkan.

- Feküdj le velem. Egy éjszaka. És a titkotok biztonságban marad. 

Kifehéredett az arca, megdermedt. Szemmel láthatóan sokáig gondolkozott.

- David, én ezt.. nem. Én párkapcsolatban élek. Nem csalom meg Louist.

- Ám elveszted Cassandrát. Meg mindent. Elmondhatod a franciának is a kis megállapodásunk. 

- David.. én nem. Találj ki valami mást. 

- Nincs más. Gondolkodj rajta. 3 nap múlva kérem a választ. - ezzel elfordultam, magára hagyva a lányt. 

---

Sírva mentem be a szobámba, ahol Louis rögtön felkapott és megölelt.

- Mit mondott?! - hallatszott, hogy nagyon felhúzta az idegen.

Elmeséltem neki, hogy mi történt, illetve az ajánlatát is. Louis egész végig merev tekintettel hallgatta a történteket. Amikor a végére értem, nem jutott szóhoz.

- Mit akarsz tenni? 

- Nem tudom. Louis, én szeretlek téged. Nem akarlak se megcsalni, se megbántani. Se semmi...- a kezét a számra tette.

- Tudom. De nem akarhatjuk, hogy mindenki meghaljon. Ezért az egy éjszakáért.. Istenem.. alig tudom rávenni magam. Te a valóságban Andrea vagy, a komoly, összeszedett nő. Velem pedig Andi, aki buja, aranyos, okos és féktelen. És ezt csak én szeretném tudni, más nem. - suttogta Louis, rekedt volt a hangja.. Istenem, miattam gyötrődik ennyit.

- Nem fogok belemenni.- válaszoltam határozottan. Nem engedhettem meg magamnak, hogy egy ajánlat miatt mindent elveszítsek. Ha meg is tenném azt, amire David kér, szinte biztos vagyok benne, hogy aztán elmondaná Raszputyinnak, és kötve hiszem, hogy azt bármelyikünk túlélné.

- Tudom.