#14. fejezet - Pimasz alak

Most direkt írtam ilyen kis szösszenetet. Tessék rágódni. Fanni, hiányoznak a kommentjeid..




- Jó, nagyon szépen köszönöm. Meghálálom.
- A párom vagy. Ez csak egy kis ajándék. Érted? - puszilt meg.
- Értem.
Rám hajolt egy csókért, de kopogtattak.
- Mindjárt jövök.
Odaléptem az ajtóhoz, kinyitottam. Te meg mit keresel itt?!

- Beszélnünk kell.
- De miért, mit keresel itt ilyenkor?! - teljesen ki voltam akadva.
- Csak pár perc. Fontos dolgot tudtam meg. Gyere!- suttogta alig hallhatóan.
- Jó, de csak pár perc.
Becsuktam az ajtót, visszasétáltam. Louis feszülten figyelt, az ágyamon ült.
- Van valami gond? - kérdezte aggodalmasan.
- El kell ugranom pár percre. Nincs semmi gond, mindjárt itt leszek. - mondtam, miközben átvettem a ruhámat a bézs színű darabra.
Miután felöltöztem, Louist megnyugtattam, kiosontam a szobámból.
Lassan sétáltam a folyosón, mikor elkapott.
- Mi tartott ilyen sokáig?!
- Átöltöztem. De itt vagyok, örülj. Mik a hírek?
- Raszputyin itt van Londonban. Nem sokára ide is ellátogat. Remélem tudod, hogy ez mit jelent.
Megfagyott a vér az ereimben.
- Raszputyin? - akadtam ki.
- Igen, légy elővigyázatos. Neked kell majd vigyáznod Cassire. Ha Raszputyin elkapja, akkor nekünk végünk.
- Micsoda? Mégis hogyan?
- Majd Tomas elmondja. Az a lényeg, hogy itt maradtok, amíg Tomas elutazik. Rád bízza Cassiet. Erről még Louis se tudhat.
- Oké.
Bólintott egyet, majd elment.
Kissé letörve, idegesen mentem vissza a szobámba, ahova muszáj volt felvennem az álarcom.
Nyugodt léptekkel közelítettem Louishoz, aki feszülten figyelt. Leültem mellé.
- El kell menned.
- Nem. Csak egyszerű kis beszélgetés volt. Nem kell sehova se elmennem, nyugi.- pusziltam meg.
- Akkor megnyugodtam.
- Gyere, öltözzünk át.
- Nem lenne egyszerűbb a sima vetkőzzünk le? - poénkodott.
- Louis, tudod, hogy mit vettem észre? Mindig úriember vagy, csak velem viselkedsz így, miért?- vontam fel kérdőn a szemem.
- Mert kár mindig az unalmas énemet adnom, amikor ezzel még jobban kifejezhetem az érzéseim. Amúgy is, szerintem nem annyira vészes, hisz szemmel láthatóan élvezed. Tévedek talán? - csúfondárosan szexi mosolyt villantott.
Szemtelenül húztam el a szám.
- Honnan veszed?
- Tudom. - az a mosoly szíven ütött. Úgy ismer, mint a rossz pénzt.
- Ha ennyire ismersz, akkor mondd meg, hogy mi az, amivel le lehet kenyerezni? - ezt úgyse tudod.
- Ezzel. - hozzám sétált, majd lágyan megcsókolt.
Na jó, mégis ismer.