#19. fejezet - Mesék az életről

- Uram, maga egy zseni. Mégis hogy tudja elérni, hogy így kiboruljon a lány? - ördögi kacaj hagyta el David száját. Élvezte.
- Úgy, hogy én vagyok a mestere.
Fordult oda a rejtélyes idegen, levette magáról a csuklyát. Teljes életnagyságban állt Dabrione előtt.
- De hiszem maga..
- Hadd mutatkozzam be, fiam. A nevem Nezzo. Nezzo Cartego,- villámcsapás- s Andrea mestere.

---
- Jól vagyok, nyugodjatok meg, könyörgöm. - fújtam fel az arcom a székben ülve.
- Gondolod, hogy el is hisszük..- morogta idegesen Mircea. Gyilkos pillantást lövelltem felé.
- Miket láttál? - kérdezte a konzul, mire egész testemben megmerevedtem, izmaim megfeszültek.
- A halálom előtti emlékeket. A családom. A gyilkosom. A halálom, s az utáni borzalmakat. - válaszoltam ridegen, szemem a padlóra szegeztem.
- A mestered él? - kérdezte kíváncsian Rafe.
- Igen. De mikor mester lettem, kihívtam. Legyőztem. Felszabadítottam magam. - magyaráztam.
- Ki volt a mestered? - kérdezte Louis.
- Nezzo Cartego. - bukdácsoltak ki a szavak a számon. Még mindig szörnyű volt rágondolni.
- Úristen.. Nezzo..? - Mircea ereiben megfagyott a vér a név hallatán.
- Miért? - kérdezte Rafe. - Ki ő?
- Nezzo Cartego nem más, mint a Jégember. - a Jégember szó hallatán mindenki megmerevedett.
- Miért nem mondtad, hogy ő volt a mestered? - sziszegte nekem Louis.
- Mivel sose volt a téma. Azért.
- Ő egy..
- gyilkos. Végigmészárolta Európát. Csak engem gyűjtött be magának. Egy nap ...- emlékeztem vissza- édesapám elment vadászni a férfiakkal.. édesanyámmal pedig gyümölcsöt gyűjtöttünk a többi asszonnyal. - mélyen szívtam be a levegőt.- Ekkor jelentek meg. Engem elkábított, átváltoztatott ott helyben. A többi nőt megölték a kutyáival... és én nem tehettem semmit. .. Később, mikor felébredtem- elkezdtem remegni, Louis szorosan megölelt- kiáltásokat hallottam, odaszaladtam. Mikor odaértem, láttam, ahogy a férfiakat is ugyanúgy megölik, mint a nőket. Az apámat hagyták a végére. Végignéztem, ahogy legyilkolja. Elveszi tőle az életet.. meghal. - mondtam könnyekkel küszködve, amik hevesen folytak végig az arcomon. - Ezek után magához láncolt, szörnyűségeket tett velem. Megerőszakolt, kínzott, bántott. Szörnyű 300 év volt. Ezek az emlékek kínoznak. Valószínű, hogy ő teszi ezt. De akkor a közelemben kell lennie.
- Mennyire? - kérdezte Louis.
- Eléggé. Pláne, hogy ilyen erősek az emlékképek.
- Nos, én azt mondom, hogy pihenj le. Nezzo valószínű, hogy fel fog tűnni. Addig is, erőt kellene gyűjtened. Ha jól sejtem, akkor behódoltatásra készül. - magyarázta a konzul.- Louis- Caesar, kérem vigye vissza a szobájába és gondoskodjon róla. Mircea, Rafe, kérlek, őrködjetek. Cassie, te gyere velem, ki kell derítenünk, hogy hol rejtőzik.

Ahogy visszaértünk a szobámba, Louis rögtön lerakott az ágyba, mellém feküdt. Szorosan magához szorított. Csak így némán feküdtünk egymás karjai közt, mikor franciám megszólalt.
- Mondd csak, mit csinált veled az átváltozásod után?- komoran hangzott a szava.
- Miután édesapámat megölte, odaszaladtam hozzá. Ráborultam, sírtam. Zokogtam. Nem tudtam elhinni, hogy ez történt velem..- szipogtam- ekkor Nezzo felkapott és beráncigált egy sátorba. - kis szünet- Ott leszaggatott rólam mindent, és megerőszakolt. Hiába kapálóztam, sikoltoztam.. nem tehettem semmit. Ezek után egy hétig úgy hevertem bent a sátorban, miközben a szolgái állandóan terrorizáltak. Ezért utálom megmutatni magam, Louis.. - néztem fel rá, elgyötört kék szemeibe. - Aztán a következő 300 évet ugyanígy, folyamatos lelki próbák, kínok, s hasonlók közt töltöttem. Az ágyasaként kezelt. Ám én nem hagytam ezt annyiban. Edzettem, s egy nap kiálltam ellene. Legyőztem. S megszabadultam tőle.
- Nagyon sajnálom.. - kezdte Louis, de rátettem a szájára a kezem.
- Tudom Louis. Tudom, hogy régen volt. Sikerült is megbirkóznom vele. De ahogy feltépi őket, egyre fájdalmasabbak. Más választásom nincs, meg kell küzdenem vele.
Meg kell ölnöm.
---
David Dabrione szobája. Csend, s gonoszság lengi be a teret. A Jégember fotelben ül, komótosan iszogatja a kávéját. Andrea jár a fejében. Ajtónyikorgás, David megjött a hírrel. Szemmel láthatóan izgatott.
- Nos, fiam, hogy viseli az álmokat a drágám? - kérdezte Nezzo.
- Zokogva találták meg a folyosón. Megtörve. - felelte David önelégült mosollyal.
- Remek. Akkor nem sokára itt az én időm. Biztos hiányzok már neki.. - tűnődött el.- megmutatom neki, hogy milyen is volt velem régen az élet. - vigyorodott el.
- Uram, s mikor tervezi ezt végre hajtani?
- Ma este.