#21. fejezet - "Szivi"

Amint elhelyezkedik a bútor puha kényelmében, lehunyja szemeit. A verejték esőként csöpög le homlokáról, vad táncot járnak egymással a kósza cseppek. A fájdalom, amit a pajzs megérintése okozott, hatalmas fejfájással jár. Kínzó fájdalom. Egy dolgon kattog az agya. Hogy történt meg mindez?

...
- Louis, engedd meg, hogy normálisan letusoljak, lécci! - néztem rá kiskutya szemekkel a fürdőszoba ajtóban. Az utamat állta..
- Nem.
- Louis, könyörgöm!
- Ne-e-m.
- Basáskodó francia! - bukott ki belőlem és kitrappoltam.
- Sértődékeny magyar!
- Minek neveztél?! - a hisztéria csak " kicsit" hallatszódott ki a hangomból.
- Sértődékeny magyar. Nem utolsó sorban hisztis, könyörgő... és meztelen. - tette hozzá, ahogy közeledett felém.
- Akkor minek szánsz rám időt, ha ily idegesítő vagyok? - résnyire szűkült a szemem.
- Mert szeretlek, te buta. - ekkor már az ajkaimat súrolta a szája, úgy morogta az egyszerű választ.
Ellágyultam. Két kezem közé fogtam az arcát, megcsókoltam. Éreztem, ahogy elmosolyodik. A csókunk tovább folytatódott. Mit ne mondjak.. a vágyak is felkorbácsolódtak. Így hát, mikor Louis felemelt, hogy a fürdőbe vigyen, nem ellenkeztem.
Miután meg volt a fürdés, én úgy döntöttem, hogy kiülök a tetőre, és nézem a csillagokat. Gondolkodnom kellett. Louis persze nem támogatta az ötletet, hisz neki vívást kellett tartania Daviddel.. ezért jobbnak látta volna, ha én is bent ülök, vagy éppen küzdök. Hála Istennek beadta a derekát.

Kimásztam a konyha ablakon és már kint is voltam a tetőn. Kellemesen hűs szél fújt kint, megint vihar lesz. Imádom a vihar előtti szelet meg sötétséget. Megnyugtatott.
Figyeltem, ahogy a fák ágai lengedeznek, jó pár levél útnak indul a gallyakról. Szinte egy élőlényt se látni. Csak a nagy ragadozó madarak pásztázzák az eget. Ahogy végignéztem a tájon, elállt a szavam. A kastély egy hegyoldalba épült, jó magasan. Körülötte erdők. Lent dombság húzódott néhány szántófölddel, legelővel. Gyönyörű volt. Élveztem, ahogy a hideg levegő kellemesen ellazít, azonban valami megtörte a csendet. Vagy inkább valaki.
Sötét csuklyát viselt, nem láttam az arcát. Egyre csak közeledett felém, nevetés hagyta el a száját. Úgy döntöttem, hogy nem most fogok leállni küzdeni, ezért futni kezdtem. Ő meg utánam. Ahogy ugráltunk a tetőn, cserepeken, nagy zajt csaptunk. Hallottam, amint a küzdő terem fölött vágtáztam el kicsit hangosan. Na, ezt tuti hallották.. Megláttam egy nyitott ablakot, bevágódtam. Az előbb említett helyiség felé vettem az irányt, hátranéztem. Támadóm már nem követett.
Beléptem az ajtón, leültem a nézőtér elejére, ahonnan jól láttam Louist. Ő éppen az aktuális újoncnak, Francónak mutatta meg a kardkiütést. A kölök elég nagy nőcsábász hírében állt, ezért mikor meglátott, rám kacsintott. Az volt a mázlija, hogy ebből Louis nem látott semmit. Franco olyan magas lehetett, mint Louis, de szőke hajú, zöld szemű volt. Ki volt gyúrva, haja be volt lőve. Ruhája elég sportos volt. Nem nézett ki rosszul. Azonban Louis melegítő, kócos haj, csábos, féloldalas mosoly- kombója mellett labdába se rúghatott.
Nem hagyta abba a láthatatlan flörtöt. Vagy csókot, vagy puszit küldött felém, amitől meg kell, hogy mondjam, felállt a hátamon a szőr. Úgy döntöttem, hogy véget vetek ennek. Felkeltem és odasétáltam hozzájuk. Louis felvirult.
- Mondd csak, mi volt ez a tetőn?- kérdezte.
- Majd később elmesélem.
- Rendben. Ő itt Franco, az újonc. Elég ügyesen bánik a karddal. Franco- Andrea. Andrea- Franco.
- Örvendek. - biccentettem oda neki.
- Magam is, hölgyem. Nem jönne el velem vacsorázni, madame? - kérdezte kacéran.
Louisban felment a pumpa. Előrébb léptem.
- Én mást szeretnék csinálni. - súgtam oda neki. A biztonság kedvéért gondolatban üzentem Louisnak, hogy ne aggódjon, csak elverem a tanoncát.
- Ó, s mi lenne az, szép hölgy? - látszott, hogy arra gondolt..
- Nézzük meg, hogy olyan ügyesen forgatod-e a kardodat, mint ahogy kacérkodsz.
- Nem szeretném önt megsebesíteni..
- Majd meglátjuk. - elmosolyodtam. - Louis, ideadnád a kardod? - mikor hátra fordultam, Louis arcán gonosz vigyor ült.- Köszönöm.
- Hát jó, de ha veszít, akkor vacsoráznia kell velem.
- Jó. Ha te veszítesz.. majd a végén megmondom. Alap állás, újonckám.

Mivel a terem közepén álltunk, így mindenki jól látott minket. Louis elégedetten állt egy helyben, várta a csatát. Rafe állt mellé.
- Ez a kölök tényleg azt hiszi, hogy a bajnokot elverheti? - kérdezte Rafe.
- Nem tudja, hogy ki ő. Még csak hallott a bajnokról, de ódákat zengett róla. Azt hiszem, hogy ideje lesz megkóstolni az erejét. Úgy látom, hogy megleckézteti kicsit. - mondta mosolyogva Louis.
- Akkor nem fogadunk?
- Szerintem túl egyértelmű lenne.

- Újonc, alap állás. Megnézzük, hogy mennyit tudsz.
- Ahogy kívánod, szivi.
Szivi a nénikéd. 
Meghajoltunk egymás előtt, mint ahogy azt szokás. A következő pillanatban Franco támadásba lendült, gyorsan mozgott. Nem is olyan rossz. Most én jövök.
 Megiramodtam felé, folyamatosan lecsaptam. Az újonc megijedt. Hogy tetézzem, egy pillanatra megálltam, ritmus nélkül támadtam, kiszámíthatatlanul. Ezek után neki voltak még kísérletei, amiket kivédtem. Kivertem a kezéből a kardot, amivel még az előbb büszkén virított. Szemmel láthatóan meglepődött. Az arcomon pedig gúnyos mosoly ült.

- Nos, újonc, mivel vesztettél, így egy hétig te fényesíted az itteni fegyvereket.
- Még nem győzött. - húzott el tőröket. Ó, szóval játszani akarsz.
Mikor megfordultam, Louis dobta felém a tőrjeimet. Elkaptam őket, beálltam védekező pozícióba.
- Szóval játszani akarsz. Legyen.
Franco elém lépett, belém akarta vágni fegyverét, de kivédtem. Gyorsan mozgott a keze, egész jól célzott. Én nem támadtam. Előtte szórakozok kicsit. Elléptem előle, a fegyvereit elkapkodtam tőle. Ezt nevezik leszerelő figurának. A kölök nem tágított, azt hitte, hogy menekülök előle. Elégedett vigyor ült az arcán.
A tőröket olyan erővel csaptam ki a markából, hogy a padlóba szúródtak, lábammal felrúgtam ellenfelem. Idegesen lihegett, kereste a lenyúlt fegyvereit. Na most legyen nagy szád. 
Hátulról hallottam, ahogy Mircea röhög.
- Tényleg azt hitted, hogy győzhetsz a bajnok ellen? - kérdezte Mircea tőle.
A kölök felém fordult. Megfagyott a tekintete.
- Maga a bajnok? De hiszem maga nő! -szegezte nekem a megállapítást.
- Attól még, hogy nő vagyok, az nem jelent semmit. És igen, én vagyok a bajnok. Egyéb kérdés, mielőtt véged?- ördögi vigyor ült az arcomon.
Lassan kúszott tovább a földön, tehetetlen volt. Addig mászott, míg falnak nem ütközött a hátával. Megálltam előtte. Egyik tőrömet a feje fölé, másikat az ékszerek felé hajítottam. A két tőr a falba szúródott, teljesen beszorítva a szájhőst. Megijedt. Lehajoltam hozzá.
- Két hét fegyver fényesítés.
Ezzel elsétáltam a meggyalázott önbizalmú újonc elől, Louisék felé vettem az irányt. Mikor oda értem, láttam, hogy mind a hárman kuncognak.
- Mi olyan vicces, fiúk?
- Semmi-semmi. - mondta Mircea.
- A végén ez a figura Oscart ér. - pukkadozott Rafe.
- De jól ég a szénátok. Louis, megkérhetlek, hogy a következő újoncnak se mondd meg, hogy ki vagyok, jó? - kértem meg, miközben odaléptem hozzá és szájon pusziltam. - Remek szórakozás.
- Rendben, kedves. - morogta, miközben visszaadta a puszit és átölelt.
- Na szép, én nem kapok semmit. - adta a sértődöttet Mircea.
Elmosolyodtam. Kibújtam Louis öleléséből, majd odaléptem Mirceához, és cuppanós puszit kapott az arcára. Ellenkezett volna, de aztán hagyta magát. Ezzel őt mindig meg lehet lágyítani.
- Gyerünk, edzünk tovább. Nekem még van kedvem. Nektek nincs? -kérdeztem kíváncsian.
- Dehogynem.
A következő 2 órában a vívás élvezetes volt. Persze addig, amíg meg nem láttam Davidet engem szugerálni. Vadul égett a szeme. Idegesítő barom.
A kislány, akivel megküzdöttem, nem győzött áradozni, hogy milyen jó voltam, de én csak mosolyogtam. Titokban hízott a májam. Elég ügyesen bánt a karddal, ám neki a tőr jobban kézre állt. Az már kevésbé tetszett benne, hogy Louist figyelte mindig.
Lehet, hogy kicsit féltékeny voltam. Kicsit.
* Dabrione szobája, edzés alatt*
- Halló, igen. Én vagyok az, Derek. Nem sikerült elkapnom.
- Nezzo, sürget az idő. Jó lenne, ha csipkednéd magad. 
- Meg lesz, ne aggódj. Nem sokára újra találkozunk. Helló.
- Helló.

Szóval úgy néz ki, ahogy mondják. Gyönyörű. És olyan gyors és erős, mint képzeltem. Ám nem hiszem, hogy sokáig menekülhetne. A tervem nem sokára a végére ér. Nem leszek könyörületes.

A szobából szinte semmi zaj nem szűrődik ki, csupán Nezzo alakja táncol a gyertyák fényében. A sötét árny meg- megállva köröz, mint a dögkeselyűk, amik áldozatukat várják. Érezni a levegőben a vörösbor gyenge alkoholos aromáját, s egy furcsa parfümöt. Vajon kié ez az illat?