#1. fejezet - A gyakorlat

Helló mindenkinek! Nem bírtam ki, hogy ne tegyem fel a következő részt, így már ma bele lehet merülni a kissé túlfűtött történetem folytatásába. Szívesen várom a kritikákat, hozzászólásokat. :)



Kis idő múlva, mikor már teljesen lenyugodtam, átgondoltam mindent, úgy döntöttem, hogy átöltözöm. Fél óra múlva kezdődik a gyakorlat, jobban mondva egyfajta „tréning”.

Ezeken a foglalkozásokon fejlesztjük a támadási, védekezési formákat, megküzdünk egymással, jól érezzük magunkat. Mivel a többiekhez képest „nagy öregnek” számítok, ezért Louis-Caesar is mindig szívesen hív ki, francia harcmodort gyakorolva. Imádok vívni, bár inkább tőrökkel harcolok. Ezt még a szoknya alá is kényelmesebb besuvasztani, mint egy kardot.
Felvettem egy fekete, kis rövidnadrágot, ami sztreccses anyagának köszönhetően kényelmes volt. Felülre pedig egy trikót, így nem akadályozhatta semmi a mozgásomat. Rátuszkoltam a lábamra egy sportcipőt, felkötöttem a hajam. Összeszedtem a tőrjeimet, kardomat, a kicsi pengéket, beletettem őket a táskámba, és kiléptem a szobámból.
    Átmentem a nappalin, amely klasszikus berendezésű volt. Bordó falai voltak a szobának, toszkán tájképekkel díszítve. A bútorozás is hasonló volt. Az asztalokon nagy, nehéz terítők; férfias, tölgyből készült bútorok, nagy bőrfotelek, kanapé. Meglátszott, hogy az itt élők többsége a férfiak táborát erősíti. Nőiesnek leginkább a konyhát.. illetve a szobáinkat tudnám csak mondani.
A nappaliból kilépve átmentem a hosszú folyosón, amelyet kőbe vájtak, a falon sorban fáklyák égtek, furcsa árnyakat festve a falra. Végül elértem a küzdőteremhez. Bent már szinte mindenki jelen volt, csupán Mircea volt távol.
A sarokban Louis-Caesar és Rafe tanakodtak. Louis egy magas, barna, göndör hajú vámpír volt, nagy, csodaszép, kék szemekkel. Alkatilag leginkább egy Adoniszhoz tudnám hasonlítani, belsőleg pedig egy finom úriemberhez. Mindig nagyon udvarias volt a hölgyekkel, csupán párszor láttam feldúltnak. Még egy franciaországi látogatásom során ismertem meg, amikor Nezzo után nyomoztam. Azóta barátok vagyunk, illetve... Remek harcos volt, sokan kérték fel bajnoknak, sosem vesztett... kivéve mellettem. Mindig barátságos kihívás voltunk egymás számára, remekül szórakoztunk a harc közbeni beszélgetések, esések közepette.
Rafe egészen más típus volt. Rafe a Raffaello egy becézése volt. Igen, Raffaellóé, reneszánsz festőé. Mircea öccse, Antonio változtatta őt át, hogy kénye kedvére készítsen neki festményeket. Rafe azonban nem sokáig bírta Tony mellett, így Mircea vette őt a kegyeibe, ő lett a mestere.
* egy kis magyarázat*
A vámpírok társadalma egészen máshogy épül fel, mint az embereké. Itt alárendeltségi viszonyok vannak. Általánosságban mindenkinek volt egy mestere. A mester kétféle vámpírt jellemzett.
1. Az a vámpír, amely elérte a legmagasabb szintet, 1-est. 1-től 10-ig terjedt a mesterek szintje. Ezen kívül csupán újszülöttek voltak.
2. Más vámpír gazdája, felügyelője. A mester változtatta át, így neki van felette hatalma. Ezt fel is lehetett bontani azzal, hogy kiváltotta magát, vagy megmérkőzött mesterével. Ezt az alárendeltségi viszonyt nehezen lehetett megtartani, hisz 1-es 1-es viszonyban elég nagy fejfájást okozott a sok ellenségeskedés mester és mester között.
---
Mivel nagyon rajongok a festészet, rajzok iránt- szívesen alkotok, van némi tehetségem is hozzá- így Raffel mindig van miről beszélgetni. Rendkívül érdekelte a divat, a 21. század, amit elég gyakran kevert a reneszánsszal. Sose volt ingerült. Ezért lehetett olyan nagy barátságban Louisszal..ám a finom külső ellenére legalább annyira jól vívott, mint én.
A terem közepén éppen Tomas magyarázta el Cassienek- a Pythiának –, hogyan tartsa a kardot. Tomas és Cassie egy pár voltak.
Cassandra volt a mindenek felett álló jósnő, akinek a segítségemmel sikerült megszöknie Antonio karmai közül. Kicsi kora óta magához vette, saját magának tartogatta. A szüleit megölette. 11 éves kora óta én voltam a támasza, mintha csak a húgom lett volna. Így, mikor beléptem a terembe, odajött hozzám és megölelt. Gyönyörű lány volt. Nem volt túl hosszú a haja, ugyanis rejtőzködése alatt le kellett vágatni a szép, hosszú, szőke loboncát. Csillogóan zöld szemei, jó alakja volt. Nem is csodálom, hogy Tomasnak megtetszett.
Tomas szintén egy magas, nagyon izmos vámpír volt, Jackhez hasonlóan hosszú, éjfekete hajjal, amit mindig kiengedve hordott. Csupán egy kis csattal fogta össze a mai nap miatt. Szemei sötétek, kökényhez hasonlóak voltak, igézőek. Mindig feketét viselt. Tomas jó pasi volt...

A többiek főleg nálam idősebbek voltak- ez a különbség kb. 200-300 év lehetett- , és a konzul is jelen volt. Nem sokat lesz bent, azt hiszem, ma is el kell mennie. Mikor már Mircea is nagy nehezen beesett, észrevett, hozzám lépett egy apró puszit nyomva a homlokomra. Mircea egy székely vámpír volt, IV. Vlad, ismertebb nevén Drakula bátyja. Szép, nagy, mogyoróbarna szemei voltak, hosszú, éjfekete haja, amely súlyos tincsekben hullott alá a hátának. Nagyon sármos fiatalember volt. Emberi szemmel nézve úgy 5 évvel idősebbnek látszott nálam, ám más tekintetben én bizonyultam idősebbnek.. 600 évvel. Remek kiállású, üzleti érzékű vámpír volt, a Szenátus főtárgyalója.

   Váltottam vele pár szót, majd körbenéztem.. ekkor akadt meg a szemem Jacken, aki megint ÚGY méregetett. Bizonyára látta, hogy észrevettem, ezért elvigyorodott és kacsintott egyet. Összerándult a gyomrom. Rosszullétemet Louis szavai kergették el.
 - Akkor kezdődjék a mai gyakorlat, jó szórakozást! - jelentette ki finoman, szavai kissé franciásak voltak, érződött az akcentusa.
A köszöntő után elkezdődött a bemelegítés. Elkezdtem nyújtani, leültem, kinyújtóztattam a lábaim, kezeim, majd a kezembe fogtam a tőrjeimet. Velük melegítettem be tovább. Éppen odamentem a cuccaimhoz, hogy megtöröljem magam, mikor valaki hátulról megfogott, magához rántott, szorosan tartva a kezét a csípőmön. Azonnal megpördültem .. tőrrel a kezemben. Hogy ki volt az? Legnagyobb meglepetésemre Louis. Teljesen megrökönyödtem.
-Bocsánat, hogy így megleptelek, de nem akartam, hogy megijedj.- kezdte mosolyogva.
-Ó, semmi gond, csak nem számítottam erre. - karjai még mindig a csípőmet ölelték.
-Sajnálom. Arra gondoltam, hogy a szokásos meccsünk végén- vigyorodott el teljesen- meghívnálak vacsorára. Aztán pedig megtekinthetnénk Raffaello legújabb képeit.
-Ööö.. nagyon kedves tőled, rendben.- nyomtam el én is egy halvány mosolyt.
-Remek! Gyakorlat után 1 órával legyél kész, érted megyek. Legyél csinos!- tette hozzá, majd visszament vívni.

Te atya úr isten.. na ez meg mi volt..?!
 Próbáltam nyugalmat erőltetni magamra, így némiképp sikerült lejjebb tornáznom az izgalmamat. Tovább folytattam a bemelegítést, majd elkezdődtek a meccsek. Először Mircea seggét vertem el, aki kézcsókkal nyugtázta a vereséget. Raffel vidáman elvívódtunk, párszor sikerült megszorítania, de végül ledöntöttem a lábáról. Louisszal is megküzdöttem, megizzasztott, de úgy láttam, hogy nem csak én fáradtam el kissé.

 A kardja gyorsan száguldott a nyakam felé, de az egyik tőrrel sikerült megállítanom, míg a másikat a oldalának szegeztem. Győztem. Pár percig még így lihegtünk, kíváncsian kereste a tekintetem. Mikor végre felnéztem rá, kissé bánatosan elvigyorodott, megköszönte a küzdelmet, majd távozott. Mindenki kiment a teremből, én maradtam bent utolsónak. Mikor már azt hittem, hogy vége a mai meccseimnek, pakoltam össze. Éppen megfordultam volna, de egy nagy test az utamat állta. Hát persze, hogy Jack.

Kíváncsian nézett rám, fürkészően. Hátrébb léptem, de még közelebb jött hozzám. Egészen elém lépett. Mikor ránéztem, a tekintete fagyos lett.
-Mi volt ez az egész a franciával? - nézett rám dühösen.
-Elhívott vacsorára, miért? - kérdeztem higgadt hangon, bár legbelül tomboltak bennem a hormonok.
-Nem osztozkodom senkivel és semmivel. - ragadott meg, szemében egy furcsa fény villant meg.
-Jack, nem vagyok a tulajdonod..- ekkor magához szorított, és megcsókolt, erősen, vágytól fűtve. Dühödten szorongatott, simogatott, amitől teljesen beindultam. Már a kezeimet a nyaka köré fontam, beledőltem a csókjába, ami megbabonázott. Majd elengedett, elhúzódott kicsit, de még mindig szorosan tartott.
-Enyém. - mormolta a fülembe, keményen belemarkolt a combomba. Ezért a megmozdulásért bokán rúgtam, röhögve tartott tovább engem.
-Na mi az, drágám? - nézett rám csillogó szemekkel, pimasz mosollyal.
-Jack, légy szíves, engedj el! Dolgom van. És nem csinálhatjuk ezt, nem helyes ez így.- próbáltam komoly maszkot ölteni magamra, hogy meggyőzőbb legyek.
-Nem.- jelentette ki ellentmondást nem tűrő hangon, szinte dübörgött tőle a szoba. - Köztudottan kegyetlen vagyok, megküzdök azért, ami az enyém. De úgy látom, hogy csak a selyemfiúnak volt mersze kezdeményezni. Rossz döntés.- kacagott fel ördögi hangon.
-Ne bántsd! Nem tett semmit! Hagyd ki őt ebből, Jack!- próbáltam meggyőzni.
-A-a.. azt nem engedhetem. Csak kicsit megleckéztetem. Tudod, biztos vállalja majd a kihívást, ha a kegyeidért kell megküzdenie.. ahogy én is. - Nézett rám sokatmondó tekintettel.
-Ide figyelj.. meg ne próbálj bármit is tenni..mert..én..- ekkor befogta a számat. A fülembe súgott.
-Ne aggódj. Kerítek rá alkalmat, hogy hosszasabban és részletesebben is meg tudjuk ezt tárgyalni.. mondtam már, hogy iszonyatosan szexi vagy, mikor azokkal a tőrökkel harcolsz..? Az a simulékony, gyors, kecses mozdulatsor..azt hittem, hogy neked rontok.- mormolta érzékien, miközben a hajamat végigszántotta a kezével, beletúrt. Majd eltávolodott tőlem, s elment.

Lefagytam. Ez így nem helyes. Valamit tényleg ki kell találnom. Le kell őt állítanom. Ránéztem az órámra: 17.36. Jézusom, alig 30 percem van, hogy elkészüljek, mire Louis jön értem.
Ezzel felkaptam a cuccaimat és sietve visszatértem a lakosztályomba, hogy fel tudjak készülni a vacsorára.

Csinosan.