- Nem, de..
- Nincs de. Te vagy az én gyönyörűséges kedvesem.
Hű, ezzel lekenyerezett.
.jpg)
- Akkor ha most megbocsátasz, akkor tényleg felveszek magamra valami ruhát. - szólaltam meg kis idő után.
- Miért? Ez nem jó?- vigyorgott.
- Jó ez.. de nem a tanácsterembe. Ma gyűlésünk lesz, tudod jól.
- Akkor ott találkozunk. Nekem még előtte van egy kis dolgom, de utána szabad leszek. - Megpuszilt. - Nem sokára találkozunk. - Megcsókolt.
Ezzel elment.
Kisurrantam a szobájából, kínosan ügyeltem arra, hogy senki ne vegyen észre. Már majdnem beléptem volna a szobámba, mikor David megjelent előttem. Idegesen ráncoltam a homlokom. Szája szögletében mosoly bujkált, szeme mohón tapadt a testemre. Hát igen, nem volt rajtam sok ruha..
- Khm, miben segíthetek?
- Hát, ezek után az én célom nem mondom meg inkább..- vigyorodott el. Azt hitte, poénos.
- Akkor jó lesz a másik indok is.
- Ma 10.00-kor gyűlés a nagyteremben... ha kérhetem, akkor ebben a ruhában legyél.. ( OTT LESZ?!)
- Majd amikor piros hó esik.
- Reggel úgy láttam, hogy szállingózik. Szóval.. - közeledett felém sokat sejtetően.
- Ha most megbocsájtasz, akkor megyek is. - léptem volna be az ajtón, de utánam nyúlt.
Magához szorított, végigsimított rajtam a kezével. Próbáltam kiszabadítani magam, de egyre erőszakosabb lett. Élvezte. Addig kapálóztam, míg végül kiszakítottam magam az öleléséből. Amikor felnéztem rá, vadul csillogtak a szemei.
- Takarodj innen..! - sziszegtem.
- Mámorító.. legalább egy kicsit tovább maradtál volna..- adta be a sértődöttet.- De ne aggódj, lesz még esélyünk bepótolni ezt..- ezzel huss! Arrogáns állat!
Dühtől tajtékozva rontottam be a szobámba.
Úgy döntöttem, hogy gyorsan lezuhanyozom, hisz 1 óra múlva kezdődik a gyűlés. Nem ajánlatos lekésni róla. A forró víz kellemesen felmelegített, a habfürdő illata ellazított. E kettő kimosta belőlem az idegesítő idegen minden vad, durva érintését. Kilépve a fülkéből megszárítkoztam, a gardróbomból kivettem egy bézs ruhát, fehér topánkát. Hajamat francia fonatba hordtam. A végén beraktam a kedvenc fehér fülbevalóimat. 9.45 van. Elindulok.
Kiléptem a szobámból, végigsétáltam a hosszú folyosón, majd a központ felé vettem az irányt. Átvágtam a társalgón, lépcsősoron, ebédlőn, majd megálltam a nagy faajtó előtti őröknél, hogy igazoljam magam. A szokásos keresztkérdések után beléptem a nagy terembe. Tényleg nagy volt.
A falak vérvörösek, az ablakokat bézs függönyök takarták. A terem közepén a nagy asztal, ahol én helyet foglalok szenátusi tagként. Ez a kis tanács 15 főből állt. Az asztal márványból készült, erős, robosztus hatást keltett. A székek elegánsak, pont ezt a gótikus megjelenést megtörve. Felülről egy nagy kristály csillár lógott, ezerféle irányba törve a fényt. Fejünk fölött a családi címer lógott kifeszített anyagon. Igen, mindenkinek volt címere, még nekem is.
Az anyagon hazámat láttam feltüntetni a legfontosabbnak. Az egyszerű pajzson őzek, nyíl, lovak, erdőség, harciasság honolt, két oldalt borostyán futott végig, a pajzs felett két tőr keresztezte egymást. Ez mind egy kék háttérben. Cirkalmas betűkkel rajta: Lily.
Közelebb léptem az asztalhoz, helyet foglaltam. A tagok közül már Mircea, Louis, Jack, Alphonse, Tomas, Rafe, Romana, Alejandro, Kira, és a konzul helyet foglalt. Mindannyiuknak kedvesen odabiccentettem. Egy hely üres. Ki az új tag?
Miközben ezen agyaltam, belemerültem a gondolataimba. Ki lehet az?! Jajj ne.. - ekkor megszólalt a konzul.
- Üdvözlök mindenkit a gyűlésen. Örülök, hogy mind megjelentetek. - felelte tiszteletet parancsolóan.- Mindannyian látjátok, hogy egy szék üresen maradt, itt Andrea mellett.- minden szem rám szegeződött. - Új tag érkezik tanácsunkba, mert Auguszta csatlakozott a Latin-Amerikai Szenátushoz. - folytatta.- Az új tag nem más, mint...- Ó BASSZUS CSAK NE DAVID, CSAK NE DAVID...- David Dabrione. - ezzel belépett a terembe az idegen.
Mircea, Louis, Jack és Rafe megdermedtek velem együtt. David arcán ördögi mosoly bujkált, magabiztosan lépett be közénk, nem zavartatta magát. Láttam, ahogy Romana és Kira összesúgnak, ja, a két nagy " úrihölgy". David válaszul kacéran odakacsintott nekik.
A négy fiú idegesen várta, hogy az újdonsült tag helyet foglaljon. David azonban nem érte be annyival, hogy leült mellém. Miután helyet foglalt, kezét végighúzta a combomon, mire én idegesen elrántottam magam. Louis dühösen méregette az alakot, aki önelégült mosollyal viszonozta a néma kirohanást.
- David lesz a Szenátus egyik új kínzó mestere, Jack munkáját segítve, valamint víváson fog segítő kezet nyújtani a harcolni vágyóknak. További munkákat orosz fordítóként fog végezni, Andreát segítve a kéziratok megnövekvő száma miatt. Kérem az előbb említett párosok igyekezzenek mindenben David segítségére lenni- a bunkó arcán kaján vigyor jelent meg, hát persze, hogy rám gondoltál, te rohadék- a teendőket közösen végezzék. Ennyit szerettem volna, kezdődjék a szokásos csevegés. Jó szórakozást mindenkinek! - fejezte be a konzul és kellemes cseverészésbe kezdett Romanával.
Éppen keltem volna fel a helyemről, hogy odamenjek Louisékhoz, de egy erős kar visszarántott.
- Nem az ingben jelentél meg, nem tartottad be az ígéreted. - morogta durcásan.
Végignéztem rajta. Fekete öltönyt viselt, ahhoz illő nyakkendővel, fehér inggel. Cipője villogott, olyannyira ki volt fényesítve. Remélem, hogy szorítja a lábadat, te seggfej. Arca enyhén borostás, haja kissé bozontos. Kék szemei szikráztak, szája sarkában szemtelen vigyor ült. Láthatóan jól szórakozott.
- Megmondtam, hogy nem teszek a kedvedre. És ha most megengeded.. - emelkedtem volna fel megint, de ezúttal a combomon ragadott meg.
- Nem mész sehova.- nevetett fel halkan.- Mondd csak, a fordítást mikorra tervezed, cicám? Akkor úgy rendezkedek. Tudod, nem szeretném, ha bárki is megzavarna minket a nagy munka közben..- mondta ki a munka szót leplezetlen gúnnyal.
- Ja, én se szeretném otthon felejteni a szótáraimat, amikkel fejbe bírlak vágni. - mosolyogtam rá gúnyosan.
- Én egészen másra gondoltam.. de ha gondolod, akkor máshogy is játszhatunk. Durvábban is. Azt kifejezettem szeretem. - hajolt közel hozzám.- Megint akarlak érezni téged, markolni a combod, simogatni a hátad, harapdálni a szád.. - villant egyet a szeme- na meg lefektetni. Kíváncsi vagyok, hogy az ágyban is olyan kitartóan dorombolsz-e, mint máskor. Beledöntesz-e a puha paplanok közé, mint ahogy az edzőteremben tetted. Lefogsz-e, hogy kegyelemért könyörögjek. Meg kell mondjam, kemény dió vagy.. de így tetszel. - mormolta érzékien a fülembe, amitől elfogott a hányinger.
Ez egy perverz állat! Hátrahőköltem. Visszafogtam a dühömet.
- Na ide figyelj. Te nem fogsz csinálni velem semmit. Te ezt a diót sose fogod feltörni, azt megígérhetem.- sziszegtem.
- Ezt már szeretem. Harcias. Nyugodj meg, sok lovat betörtem már, egy ilyen tüzes kanca maga lesz az élvezet. - arca veszélyes kifejezést öltött. - Már várom, hogy megadóan vesd bele magad az ágyamba, csókomért, érintésemért könyörögve. Felkínálkozva nekem minden egyes percben, cica.
Itt öntötte el az ideg az agyamat. Mit képzel ez magáról? Azt hiszi, hogy egy kis ribanc vagyok, akit csak úgy cicázhat, meg dughat, amikor kedve szottyan? NA NEM.
Elvörösödtem, az energiám kezdte a plafont verni. Ekkor Louis odasietett hozzám, kirángatva a székből. Gyilkos pillantást lövellt az idegen felé, szinte felnyársalta a pillantásával. David csak elégedetten kuncogott.
- Na, ez mi volt? - kérdezte Mircea, mikor kiléptünk a teremből.
- Ha elmondanám, akkor rögtön megölnétek a mocskos szám miatt. Meg persze bezárnátok apácának egy kolostorba. - Jack felnevetett.- Nem lenne szerencsés felhúznom az agyatok.
- Azért ki vele, legyen miért megölnöm. - sziszegte Louis idegesen, szorosan magához szorított. Máris jobban éreztem magam.
Elmeséltem nekik párbeszédünket, miközben Louis szorítása néha fojtogatott, Rafe elképedt, Mircea pedig fagyos tekintettel nézett. Jack szemmel láthatóan jól szórakozott. A remegés fogott el, amikor az idegen érintésére gondoltam.
- Ezt nem fogja szárazon megúszni. - suttogta Louis.- Senki sem beszélhet így veled. Elővigyázatosabbnak kell lenned.
- Ha javasolhatok valamit.. akkor ne sűrűn fuss vele össze. - mondta Mircea, miközben aggodalmasan nézett rám. - Sajnos nem tehetünk ellene semmit, egyenértékű tag.
- Hát igen, inkább legyél négyünk közül mindig valaki közelében. - morogta Rafe.
- FIÚK! Tudok vigyázni magamra, jó? Meg tudom védeni magam. - kiabáltam már, alig láttam a pipától.
- Mégis mit hittél? Ilyen kinézettel, erényekkel melyik pasinak nem akad meg a szeme rajtad, mia stella? - jelentette ki Rafe idegesen.
- Rafe, ne kezd te is..
- Mit? - szólalt meg szórakozottan Mircea.
- Ezt. Ezt a szépség kérdést.
- Pedig ezen nincs mit problémázni. Egyszer látnád azt, amikor végignéznek rajtad, rögtön értenéd, hogy miről beszélünk. - törte meg Jack a feszültséget.
- Fejezzétek be, könyörgöm. Menjünk vissza a hálókörzetünkbe. Ma este Szenátus ünnep, fel kellene készülnünk. - mondtam immáron nyugodtabban.
Ezzel Jack eloldalazott, Mircea homlokon puszilt, majd Raffel elment a műterembe. Csak Louis és én maradtunk egy helyben. Fejem a mellkasán pihent.
- Louis, elmegyünk hozzám? - kérdeztem halkan.
- Persze, kedves. - mosolygott rám, megcsókolt, majd felemelt.
- Miért veszel mindig a karjaidba? - kíváncsi voltam.
Felnevetett.
- Szeretem, mikor ilyen közel vagy hozzám. És úgy érzem, hogy egy kisasszony van a kezeim között. - vigyorodott el.
- Ez aranyos. - kapaszkodtam bele a nyakába. Elindultunk a szobám felé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése