- Miért veszel mindig a karjaidba? - kíváncsi voltam.
Felnevetett.
- Szeretem, mikor ilyen közel vagy hozzám. És úgy érzem, hogy egy kisasszony van a kezeim között. - vigyorodott el.
- Ez aranyos. - kapaszkodtam bele a nyakába. Elindultunk a szobám felé.
---
Louis diadalittas mosollyal nyitotta ki az ajtót, majd csukta be. Letett. Gyanúsan néztem rá.
- Mi az? - tártam szét a kezeim ártatlanul.
- Tudsz táncolni? - kérdezte sejtelmes mosollyal.
- Igen, mit szeretnél? Hastánc, társas tánc...- soroltam unottan.
- Hm, hastánc? - csillant egyet a szeme.- Azt hol tanultad?
- Tudod, én eddig nagyon sok helyen jártam, ismertem meg kultúrát, szokásokat.. táncokat.
- Ó, így már világos. - vigyorodott el.
- Nos?
- Keringő.
- Mi?
- Keringő.
- Ööö.. keringő?
- Keringő.
- És pontosan mit is akarsz vele, ha szabad megtudnom?
- Ma este azt táncoljuk.
- Honnan veszed, hogy leállok veled táncolni? - feleltem kacér mosollyal.
- Tudom. - válaszolta csibészes mosollyal a szája sarkában.
- Vigyázz, mert így nem lesz rongyrázás! - meresztettem bele a karmaimat a derekába, tudtam, hogy szereti.
- Az meglehet. - suttogta sokat sejtetően. Nem néztem fel rá, de látatlanban is tudtam, hogy vigyorog.
Felnevettem. Úgy döntöttem, hogy nem vesztegetem az időm a fölösleges flörtre- bár meg kell, hogy mondjam, piszkosul élvezetes volt-, így inkább a gardróbom felé vettem az irányt, hogy kiválasszam az estére a ruhámat. Ott hagytam egy helyben a pofákat vágó franciát, aki miután felfogta a célom, megszaporázva a lépteit mögöttem, szorosan átölelt.
- Louis, elengednél?
- Nem.
- Szeretném kiválasztani a ruhámat estére.
- Jó. De csak úgy, ha nézhetlek.
- Louis, én...
- Héj! Nem szégyenlősködünk. A kedvemért ne.
- Louis.. - kezdtem fogcsikorgatva.
- Ideje ehhez hozzászoknod. Ha nem fejezed be, akkor elküldelek Rafehez aktmodellnek. Komolyan beszélek. És ott nem csak a festő szokott jelen lenni.
- Ahj.. jó! - vágtam rá morcosan. Elengedett.
Odaléptem a nagy szekrény elé, elkezdtem keresgélni. Ezeket találtam:
Kikaptam őket a szekrényből, az ágyra dobtam. Felvettem először a kis sárgát, nagyon tetszett, de túl belevalónak tartottam az estére. Aztán a kék, amit Louis cipzározott fel nekem. Tökéletesen állt, ahogy a hosszú sárga is.- Lehet egy kérdésem? - kérdeztem Louis, miközben a tükör előtt tanulmányoztam magam.
- A hosszú sárga legyen. - Olvas a gondolataimban!
- Miért?
- Mert gyönyörű vagy benne. Nagyon feldob a színe. Igazi báli hangulatot kölcsönöz. - dorombolta.
- Rendben, köszönöm. - mosolyogtam rá hálásan.
Mivel kellően elbeszélgettük, próbáltuk az időt, így már este 8 volt, mikor Louis elment átöltözni.
- 20.45-re itt vagyok érted. - puszilt homlokon és kiment.
Gyorsan beléptem a zuhany alá, hogy felfrissítsem magam. Megmostam a hajam, megszárítottam. Ezúttal is befontam, de laza fürtökben. Hagytam, hogy kissé bozontos legyen, ezért jó pár tincs el is szabadult, keretezve az arcomat.
Felvettem a ruhát. Valami hiányzik. Ekkor jutott eszembe édesanyám ékszerei közül két arany fülbevalója. Picik voltak, de nagyon szépek. Tökéletesek az alkalomra.
Behelyeztem őket a fülembe, felvettem egy magassarkút, ami remekül illett a ruhához. Utolsó mozzanatként permeteztem magamra a kedvenc parfümömből, és immáron készen álldogáltam. 20.43, Louis mindjárt itt lesz. Úgy gondoltam, hogy ez a 2 perc tökéletesen elég lesz arra, hogy megnyugtassam magam, de tévedtem. 20. 45-kor nyílt az ajtó.
- Én vagyok- kiabálta be- gyere, menjünk neh... - elakadt a szava, amint meglátott.
- Nos? Mi a gond?
- S-semmi. Gyönyörű vagy, mint mindig. Nem tudom, hogy el merjelek-e engedni a bálba ilyen ruhában. - mosolyodott el.
- Köszönöm.
Végignéztem rajta. Elegáns öltönyt viselt, halványsárga inggel. Cipője ki volt fényesítve, csillogott minden egyes rávetülő fénysugártól. Az öltönyujj végén mandzsetták fogták össze a csuklójánál az anyagot. Haját pár arany színű csattal rendezte el, megborotválkozott. Kiállása hihetetlenül sármossá, szexivé tette. Az öltönyben a felső teste szépen kitöltött minden helyet, szívdöglesztő volt. Arany- szürke nyakkendője remekül illett a cipőmhöz, ruhámhoz. Összeöltöztünk. De még így is jobban nézett ki nálam.
- Te is jól nézel ki. - válaszoltam pimaszul, elnevette magát.
- Köszönöm.- majdnem felfalt a szemeivel. Közeledett felém, egy kis doboz volt nála.
A dobozban egy nyakék. Istenem, ez csodaszép! Az arany láncon egy a szemszínemmel egyező kis kő lógott.
- Feltehetem? - kérdezte lágyan.
- Igen.- megfordultam. Óvatosan elhajtotta a hajamat, bekapcsolta a lánc végén levő kis kapcsokat. Visszaigazította a hajam. Felvillant a szeme.
- Ha nem kellene bálba mennünk, akkor most nem mennél innen sehova. - suttogta, szeme szikrákat szórt.
Micsoda tetterő!
- Louis! Na de micsoda beszéd ez?- szidtam le nevetgélve.
- Olyan, amilyet csak te hallasz, kedves. - csókolt bele a nyakamba. Egyre közelebb húzott magához, a csípőmet szorította.
- Hahó, Föld hívja Párizst! Ideje indulnunk, ha 9-re oda akarunk érni.- méltatlankodtam.
- Jó, de utána nem kíméllek. - Hm, jól hangzik.
Kéz a kézben kiléptünk a lakosztályomból, a bál felé vettük az irányt. Louis állandóan letekintgetett rám, nem bírt magával. Jó párszor oldalba böktem, mire ő felkuncogott. Így, kellemes piszkálódásban, néma flörtben, néhány csókkal fűszerezve elértünk a nagyteremhez. Ebben a teremben szoktuk megtartani éves báljainkat, konferenciákat, bemutatókat- mindezeknek magam is aktív résztvevője voltam, jól pár kést és idegen nyelvű szöveget dobálgattam ide-oda..- meg néha a tárgyalásokat is.
Minden évben Rafe tervezte meg a díszítést, világítást, ülésrendet. Az idei díszlet a konzervatív, elegáns dolgokról szólt. Rengeteg liliom, rózsa,orchidea ékesítette a helyiséget, illatuk terjedt a levegőben. Nagy selyem függönyök, arany-ezüst kombinációk, kiváló megvilágítás, ízléses terítés. Rafe idén is kitett magáért.
Az első asztalok mellett álldogált Mirceával a jobbján, várták a vendégeket. Mind a ketten elegáns szmokingot viseltek, kiöltöztek. Jól néztek ki. Belekaroltam Louisba, aki büszkén vezetett oda hozzájuk.
- Jó estét, urak! - köszöntem kedvesen. Mikor megláttak, végignéztek rajtam, leesett az álluk.
- Jó estét, szép hölgy. - köszönt Mircea, odalépett hozzám, a szokásos homlokpuszit nyomva a fejemre.
- Szervusz, mia stella. - ölelt a keblére Rafe.
- Nagyon szép lett a díszítés. Idén is kitettél magadért, Rafe.
- Köszönöm. - mosolyodott el.
Pár szót még váltottunk egymással, aztán felcsendült a muzsika. Hegedűsök, nagybőgősök játszották a finom hangokat, csodálatos dalokat játszva a vendégeknek.
- Táncolunk? - nyújtotta a kezét Louis, meghajolt előttem. Pukedliztem.
- Igen.
Kivezetett a táncparkett közepére, megragadott, elkezdtünk keringőzni. Louis mosolyogva nézte, ahogy táncolok, néhányszor megpörgetett. Nagyon kellemes érzés fogott el. Melegség áradt szét az ereimben, boldog voltam. Mosolyogtam, elengedtem magam. Csodás volt. Mintha minden tökéletes lett volna.. ekkor Kira jött elrabolni tőlem Louist, aki ugye nem szeretett volna senkit se megsérteni, de látszott rajta, hogy nem szívesen hagy engem egyedül.
Néztem, ahogy Kira kirakja a deszka melleit Louisnak. Szoknyája kb. csak két centivel volt hosszabb ahhoz, hogy ne látszódjon ki a segge. Ribanc. Önfeledten nevetgélt, flörtölgetett, szánalmas volt. Tovább néztem volna Kira unalmas próbálkozásait, de valaki belém karolt, magához húzott. Kirázott a hideg.
Egyik kezét a csípőmre, másikat a kezemre csúsztatta, úgy fordított maga felé David.
Pimasz mosoly ült a szája sarkában, lázasan fürkészett. Elkezdett rángatni, valószínű, hogy tánc akart lenni. De az egyszerű keringőnél sokkal érzékibb, lassúbb tempóban jártunk. Keze lágyan tapogatott, idegesen fészkelődtem.
- Te vagy a legszebb az összes nő közül. Gyönyörű vagy, cicám.- suttogta a fülembe.
- Hagyj. Békén. - kezdtem el taszigálni, de nem tágított.
- Ugyan már, ne ficánkolj ennyire. Türelmetlen kismacska.. így sokkal hamarabb végzünk, mint szeretném.
Mi van?
- Mi van? - nem hagyott gondolkodási időt. Vadul magához rántott, harapdálta a számat, miközben durván fogdosott. Elkezdte markolászni a melleimet, a csípőjét az enyémnek tolta. Ez kb. 10 másodperc lehetett, mert ezek után lelöktem magamról. Ő csak kuncogva nyalogatta a száját, érkezett volna a következő támadás, de Mircea belém karolt, elhúzott. Megölelt, úgy húzott el minél messzebb a bunkótól. Rafe ott maradt Daviddel, hogy esze ágába se legyen elindulni utánunk. Elértünk a terem végéhez, ahol Louist láttam dühösen közeledni.
Mivel Kira jó messzire elhúzta tőlem franciámat, ezért szinte csak a végét látta az egészből. Louisnak volt annyi esze, meg jó nagy önuralma, hogy nem ront neki a fickónak, de türelme már fogyóban volt.
- Jól vagy? - vett el Mirceától, amint elért hozzánk.
- P-persze. - remegtem. A pasi már megint megfélemlített. Hideg futkosott a hátamon.
Ahogy visszanéztem, láttam, hogy David már Romanával táncol, Kira meg ott rázza magát mellettük. Huh.
- Nem úgy néz ki. - szólalt meg Mircea. Nem volt rózsás kedvében.
Megigazítottam a ruhám, a bunkónak majdnem sikerült lehúznia a ruhám fölső részét. Perverz disznó.
- Jól vagyok. Nem akartok táncolni? - kérdeztem meg őket. Szikrát szórtak a szemeik. Ahogy rám néztek, egy csapásra eltűnt a harag.
- Mircea, gyere. - kettejük közül ő volt az aggodalmasabb, így jobbnak láttam először őt lecsillapítani.
- Jó.
Kivezetett Mircea a tánctérre, keringőztünk. Finoman érintett meg, közel sem annyira intimen, mint a két fiú. Leginkább baráti ölelés volt ez tőle, mintsem táncfogás. Louis egy idő után elkért Mirceától, aki egy puszival adott tovább franciámnak. Louis rögtön magához húzott, nem engedett. Mélyen beszívtam kölnije illatát, megnyugodtam. Kislányként bújtam el nagy, védelmező karjai közt. Amikor felnéztem rá, melegség, aggodalom, szeretet áradt a tekintetéből. Felpipiskedtem, megpusziltam őt. Halkan felsóhajtott, jól esett neki, de valamennyire sikerült elfeledtetnem vele a rossz élményt.
Ezek után még táncoltam Raffel, aki jól megpörgetett, Jack is kapott egy kört, Alphonse, Tomas is. Cassie is táncba vitt, egymás kezét fogva nevetgéltünk, beszélgettünk. Odatelepedtem Cassie, Mira, Jenna köré. Hát igen. Ők voltak a legnormálisabbak az összes közül. A fiúk egy pohár pezsgő mellett beszélgettek, ha jól hallottam, akkor fegyverekről, lovakról. Ekkor dicsekedett el Louis a ló-szelídítő akciómmal is, amiért mindenki hüledezve bámult rám. Persze próbáltam nem észrevenni őket.
Láttam, ahogy néhányan odasúgják Louisnak- miután végignéztek rajtam-: mázlista vagy.
Erre a válasza: Tudom.
Későre járt, én is elbúcsúztam barátnőimtől, Mirceától, Rafetől, konzultól, majd kéz a kézben elindultam vissza Louisszal a lakosztályomhoz.
Az ajtón belépve lerúgtam magamról a cipőket, levettem a nyakéket, visszaadtam volna Louisnak, ha nem néz rám szigorúan.
- Tessék. - nyújtottam neki a kezemet, benne a nyakékkel.
- Nem, én ezt neked vettem. Nem visszajáró.
- Louis, én ezt nem fogadhatom el...- hozzám lépett, összeszorította az állkapcsom.
- Ez a tiéd, kedvesem. Fogadd el.
- Jó, nagyon szépen köszönöm. Meghálálom.
- Ez csak egy kis ajándék. Érted? - puszilt meg.
- Értem.
Rám hajolt egy csókért, de kopogtattak.
- Mindjárt jövök.
Odaléptem az ajtóhoz, kinyitottam. Te meg mit keresel itt?!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése