#9. fejezet - Romantika vs. Félelem

Rafe elküldte a fickót, aki leplezetlenül méregetett. Hurrá. Felkeltettem az érdeklődését. Már miatta is főhet a fejem.. 
Louis bevonszolta döbbent testemet a szobába, próbálta letaszigálni az energiám. Nem sok sikerrel. Mikor már végre magamhoz tértem, már Rafe is engem figyelt. 
- Mia stella, ki ez a férfi? 
- Valami David. Felidegesített, elküldtem..
- Elég szépen.. ez még nagyobb volt, mint a múltkori.. - jelentette ki aggodalmasan Louis, miközben egy pohár vízzel közeledett. Átadta, majd homlokon csókolt. 
- Mit akar tőled? - kötötte az ebet a karóhoz Rafe. 
- Azt én is szeretném tudni. 

- Akkor meg mi volt ez? 
- Rafe, nem tudok semmit! - kezdett már az agyamra menni ez a sok kérdés.
- Jó, nyugi. Sss.. nem kell felidegesedni.- lépett oda gyorsan Louis, átkarolva engem. Belefészkeltem a fejem a kedvenc helyemre, beszívtam kölnije illatát, Esküszöm, ettől mindig megnyugszom..

- Mia stella, csak féltelek. És ezzel nem csak én vagyok így. - válaszolta Rafe esdeklően.
- Igen. - tette hozzá Louis, majd homlokon puszilt. Ez a férfi.. 
- Jó, akkor legalább azt kellene elérni, hogy ne foglaljon el valami nagy helyet a Szenátusban.. ijesztő ez a pasas. Amikor kezet nyújtott, akkor kirázott a hideg. Harag, gyűlölet, feszültség áramlott végig bennem. És akkor még ez a: kíváncsi vagyok, hogy milyen reakciót váltok ki belőled- mondat.. - éreztem, ahogy Louis szorítása erősödik, izmai megfeszülnek a dühtől.- Rafe, nem tudnál valamit megtudni róla? 
- De, megpróbálok. Sajnálom, hogy felzaklattunk, mia stella. - elindult az ajtó felé, mikor kiáltottam.
- Rafe, várj! A képeid a galériában csodásak, bocsánat, hogy nem volt lehetőségem hamarabb mondani. 
- Semmi gond. - mosolyodott el. - Köszönöm, pihenj! Louis, figyelj oda rá.
Ezzel eltűnt, elsuhant. Hát igen, ha tudsz valamit, akkor használd ki. 

Merengtem a gondolataimban, mikor a kéz erős kéz egyre szorosabb lett, lassan felemeltem a fejem, hogy fogva tartóm szemébe nézhessek. Szemeiben aggodalom, szeretet, melegség, féltés csillogott. Amikor ezt megláttam, tudtam, hogy miért szerettem bele Louisba.
 Ezek az érzelmek még egy olyan kemény embert is meglágyítanak, mint én. Már találkozásunkkor is felkeltette az érdeklődésem a finom modorával, érdekes beszédével, kedvességével.. és nem utolsó sorban a sármjával. Az ünnepség után, mikor visszajöttem ide Angliába, azt hittem, már nem fogunk találkozni. Ekkor ő az egyik napon megjelent a Szenátusban, és azóta tagként teljesíti itt a minden napjait. Azt hiszem, éppen egy rakás könyvvel, kézirattal a kezemben mentem fordítani a lakosztályomba, mikor ő meglepett pillantásokkal figyelt fel rám a folyosón. És innentől már a közös beszélgetések, a vívások, egymáshoz közel kerülés szerelmet szült, amiről azt hittem, hogy csak nálam van jelen. És most? Hát, nem úgy néz ki, hogy ez egyoldalú lenne. Boldog vagyok, ő is. 
Egyik kezével megcirógatta az arcomat, lágyan követve az állam vonalát, másik kezével még mindig szorosan tartott, testünk összepréselődött. Rám hajolt, gyengéden megcsókolt. Gyengéd csókja először becézésnek indult, de aztán már egyre erősebben, érzékibben ízlelgettük egymást. Csókjai megrészegítettek, az ágy felé húzott. Feltett az ágyra, mellém feküdt, betakart.
- Gyere, pihenjünk egy kicsit. 
- Jó. 
--

Mikor felébredtem, Louis már nem feküdt mellettem. Úgy döntöttem, hogy megkísérlek egy újabb felfedező utat, de előtte felfrissítem magam. Beléptem a zuhany alá, hajat mostam. Az elmúlt 2-3 nap eseményeit a forró víz halványította bennem. A szokásos hajfonás után felvettem egy nagyon egyszerű, krémszínű ruhát, ami térdközépig ért. Nagyon kényelmes volt. Hozzávettem egy egyszerű kis szandált, aztán kiléptem az ajtón. Nincs itt senki. Körülnéztem, hallgatóztam. A vámpíroknak rendkívül éles a hallásuk, így mindent hallunk. Emberi szívverés, tőlünk 1 km-re levő autók, beszélgetések a kastély bármely részében.. szóval tényleg mindent. Látásunk is kiváló. 
Végigszambáztam a folyosón, csak Cassie és Tomas jött velem szembe, kedvesen köszöntem nekik. Úgy döntöttem, hogy elmegyek a konyhába, eszek egy kicsit. Gyorsan beléptem a hűtőkamrába, kivettem egy tasakot és már mentem is. Beleütköztem valamibe....vagy inkább valakibe.
- Jack, mit keresel itt?- kérdeztem óvatosan.
- Nem akarok semmi nézeteltérést. Figyelmeztetni jöttem téged. David, az új pasi.. vigyázz vele. Láttam, hogy hogyan reagált, miután feldöntötted. Ez a fickó egy megrögzött követő. Amíg nem kap meg bármilyen célra.. - nézett rám jelentőség teljesen - .. addig követ. Vigyázz magadra. Tudom, hogy meg tudod védeni magad, de ez veszélyes.
- Ööö.. szóval veszélyes. Köszönöm..
- Komolyan beszéltem. Szia.- ezzel elment. 

Hurrá. Van egy követő, aki rám vadászik. Patróna vagyok, az erőmet még nem tudom fékezni. Jack hirtelen kedves lett.. nem értek én itt semmit.
Vérrel a kezemben elindultam a lakosztályomhoz, Mircea köszönt nekem, mosolygott. Nem tudta mire vélni az arckifejezésem, ezért gyanúsan méregetett. Nem tetszett ez neki.. azt hiszem lesz még egy jó kis beszélgetésem az öreggel..
Beléptem az ajtón, Louis kissé bosszús, kemény tekintetével találtam szembe magam. Megrökönyödtem. Mit vétettem?!
- Hol voltál? - hangja kardként hasította szét gondolataim.
- Hát, csak kiugrottam a konyhába. Ennyi.- ráncoltam össze a homlokom reakciója láttán.
- Nem érted, hogy féltelek? Ha nem vagy a közelemben, akkor nem tudom, hogy mi van veled. Azért mentem el, mert Raffel beszéltem. Kiderült pár dolog. 
- Igen? Mi? 
- David. A férfi egy közel 650 éves mester. Kínzó mester. Régen rengeteget vívott, nagy bajnokként volt számon tartva. Nem a Szenátus teljes körű tagja, csupán alkalmazott. Ide került, miután a Latin-Amerikai Szenátusból valami miatt távoznia kellett.. 
- Ő egy megrögzött követő. - néztem rá, mire meglepetten felkapta a szemét.
- Ezt honnan tudod..?- akadt el.
- Jackkel összefutottam. - láttam, ahogy megfeszül az álla.- Nem volt semmi. Csak figyelmeztetett. 
- Bosszant ez a dolog. 
- Attól tartok, hogy nem jobban, mint engem. Mindegy. Megoldom, nem fontos. Ma meg kell jelennünk a gyakorlaton. 
- Igazad van. De előtte még valami mást csinálunk. - vetett rám furcsa pillantást Louis. - Lehet egy kérésem?
- Persze, hallgatlak.
- Gyere el hozzám. Aludj nálam. Hidd el, hálás lennék.
Olyannyira szíven ért a kérése, hogy szóhoz se jutottam.