#41. fejezet - Esti vacsi

* Eközben a Tégla*

- Nem úgy néz ki, hogy sikerült megnyerned a bizalmát. - felelte fogcsikorgatva Nezzo.

- Hát nem.- kontrázott rá a Tégla.

- Nyugodjatok meg. Idő kérdése és megbízik bennem. A kis vizsgálatom miatt elgyengült, tudatán kívül volt. Ha blokkolt volna velem szemben, meg se történt volna a vizsgálat. Biztos vagyok benne, hogy sikerül a tervünk.

- Nagyon ajánlom. - felelte a Tégla.

- Ne aggódj,....

- És, mi a terved mára? - nézett rám Louis sokatmondó tekintettel. 

- 1 óra múlva vacsoráznom kell Ricardóval. - Louist elkapta az ideg. Láttam, éreztem.

- Mi?! - szorította meg a derekam. Kicsit kiakadt..

- Jól hallottad. - feleltem zavartan. 

- Egy apácaként mész oda, és szende, halk kislány leszel.. ugye? 

- Hülye.. - nevettem fel. - Nem lesz semmi, megígérem!

- Ajánlom is. - hajolt le egy csókért, egy pillanatra megállt. - Ha gond van, jelzel nekem, megegyeztünk? - morogta a számra. 

- Meg. - ahogy kimondtam, már rám is akadt. 

Kb. 20 perc romantika után Louis elengedett. Persze, csak azzal a feltétellel, ha ma nála alszok a vacsora után.. férfiak. Visszasétáltam a szobámba, kutatni kezdtem a ruháim között. Csinos legyen..

visszafogottabb legyen.. hm.. el kell majd mennem ruhát vásárolni hamarosan. 

Kis idő után- persze az egész gardróbot felforgatva- megtaláltam a megfelelő darabot. A hajamat kifésültem, kiengedve hagytam, csatokkal igazítottam a helyére a szétálló fürtöket. Hogy ezt mind megkoronázzam, kicsi kék fülbevalót raktam be, és ezzel megegyező színű topánkát vettem fel. Bekékültem.

Ránéztem az órára. 19.24. Ideje lenne megkeresni az ebédlőt. Kiszambáztam a szobából, lementem a lépcsőn, ahol egy csoportnyi férfi vámpír beszélgetett, néhányuk fitogtatta az erejét. Ahogy leértem, minden szempár rám szegeződött. Megláttam a tömegben Lucast, így hozzá sétáltam. 

- Megmondanád, hogy hol az ebédlő? - mosolyogtam rá.

- Erre egyenesen, nagy faajtó. Nem tévesztheted el.- mosolygott vissza rám. 

- Köszönöm. 

Ahogy elléptem előle, rögtön kezdetét vette a sugdolózás. Halványan elmosolyodtam, majd kis séta után elértem a nagy ajtót. Óvatosan benyitottam, beléptem. Nem volt bent senki. Beljebb sétáltam, láttam a megterített asztalt, rózsákat a vázában. Utálom a rózsát. 

Ellenben a szoba tetszett. Falai vérvörösek- biztos, hogy megjöjjön az étvágy.. hű, ez szar vicc volt- , nagy kristálycsillár, fehér asztalok, kényelmes, elegáns székek, ízléses berendezkedés. Nem rossz. 

Az ajtó hirtelen kinyílt, Ricardo lépett be rajta. Megdermedt az ajtóban. 

Az enyémhez hasonló sötétkék inget, fekete nadrágot, cipőt húzott, haja kissé bozontos. Őszintén.. nem nézett ki rosszul. Sőt.. de Louist még így se überelte. 

Finoman megköszörültem a  torkom, mire felkapta a tekintetét. Zavartan toporgott, majd elém lépett.

- Szép estét. Gyönyörű vagy.- csókolt kézfejen.

- Szép estét, köszönöm, igazán kedves. - mosolyogtam rá.

- Örülök, hogy eljöttél. Féltem, hogy a francia úr nem enged el. - vigyorodott el, finoman karon ragadott, húzott az asztal felé. 

Kihúzta előttem a széket, leültem. Ő is helyet foglalt velem szemben. Nos?!

- Nem sokára hozzák a vacsorát. Remélem szereted a nullás vért. - vigyorgott rám.

- Persze. 

- Nos, mikor kaptad meg az erődet? 

- Hát.. alig egy hete az enyém a teljes. Kicsit furcsa, de megszokható. 

- Csak ilyen kevés ideje? - hajolt közelebb hozzám. Jaj, mintha Lucas nem mondta volna.. ugyan kérlek..

- Igen. 

- Mindet birtoklod? - kíváncsiság csillant a szemében.

- Víz, tűz, föld, levegő, esszenciális. Mind. - vettem fel őket a szemeimre, hogy meggyőzzem.

- Nem kell a szép kis szemeidet mutogatnod, hogy elhiggyem. - simított végig az egyik ujjával az államon. Hátrébb húzódtam. Elmosolyodott.- Miért félsz tőlem?

- Én nem félek. Csak nem vagyok nagy barátkozó típus. - feleltem fölényesen. A vigyor egyre szélesebb lett.

- Ühüm. - bólogatott, mint aki egy szavamat se hiszi. Éppen meghozták a tasakokat. Hurrá.

Komótosan beleharaptam a zacskóba, hagytam, hogy a vér a nyelvemhez érjen, és elöntsön a vágy. Íze kellemesen lágy, édes volt, kissé meleg. Mintha élő embertől szedték volna le nem sokkal ezelőtt. Elégedetten ürítettem ki a kis tasakot, lenyaltam a szám széléről is. 

Mikor felnéztem, láttam, hogy ő már rég végzett, engem figyelt. Szórakozott vigyor ült az arcán.

- Hm? 

- Igen?- kérdeztem zavartan.

- Miért félsz tőlem? - nézett mélyen a szemembe.

- Nem félek. - vettem fel a szemkontaktust. Láttam, ahogy szeme egy árnyalattal sötétebb lesz, kihívóan nézett. - Te mióta rendelkezel velük? - dőltem hátra a székemben.

- Közel 60 éve. De nem nagy valami. Neked még így is több van, mint nekem. 

- Á, értem. Honnan veszed mindezt? 

- Tudom. Amikor találkoztunk, láttam az erőmeződ. Lehengerlő volt. Amikor az aulába mentem, a többi patróna is alátámasztotta ezt. Sőt, mást is. - vigyorodott el. Tudtam, hogy mire akar kilyukadni. Nem játszunk ilyet. - Egészen furcsa, hogy nő kapott ilyen mennyiségű erőt. Sőt, egyáltalán az, hogy kaptál. - állt fel az asztaltól. - Kíváncsi lennék rá, hogy mire vagy képes. 

- Azt hittem, hogy Lucas mindent elmesélt már.- feleltem ravaszul. Elmosolyodott.

- És még okos is. 

- Szóval. Miért hívattál? - tértem a lényegre.

- Micsoda váltás.. - felelte unottan, meg se leptem.- Fel akarom mérni az erőd, szükségem van rád. A népemnek kell egy mesternő is. Nem csak egy mester.- ( nemcsak, hanem, is..) 

- És erre miért én kellek? - szűkült össze a szemem. Nem értettem.
- Te vagy 8000 éve az egyetlen, akinek ilyen nagy ereje van. Még nálam is több. Szeretem, ha megfelelő emberek vesznek körül. - hajolt le hozzám, halványan elmosolyodott.
- Ó, értem. - álltam fel. Kényelmetlennek éreztem a helyzetet. De még így is sokkal magasabb volt nálam..
- Örülök. - lépett közelebb.- Egy ilyen kincset kár lenne elpazarolni. - tette a kezét a derekamra. Elfogott a méreg. Tudtam. Éreztem. Eltoltam magamtól.
- Ricardo, én már foglalt vagyok. Tudod jól. Nem vagyok olyan nő, aki megcsalja azt, akit szeret. - néztem mélyen a szemébe.
- És gondolod, hogy ő ezt veled szemben is betartja? - mosolyodott el szórakozottan.
- Igen.- nem tudtam, hogy mit mondjak erre..
- Akkor az is véletlen volt, hogy egy embernővel láttam csevegni nem sokkal fél 8 előtt, ugye? - vigyorodott el ördögien. Nem, Louis soha nem tenne ilyet..
Nem állhattam ott tétlenül. Tudnom kellett, hogy igaza van-e Ricardónak.
Kiviharzottan a nagy ajtón, a folyosón átvágva szaladtam. A nagytermet keresztülszelve ugrottan fel a lépcsőre. Egyenesen Louis félig nyitott ajtaja felé vettem az irányt. Odaosontam, bepillantottam. Olyat láttam, amit nem kellett volna. Amit nem akartam.
Louis egy gyönyörű, korombeli lánnyal csókolózott. A lány szorosan hozzá simult, ahogy megláttam őket. A szemembe könnyek szöktek, összecsuklottam. Nem tudtam elhinni, hogy Louis ezt teszi velem.
Szerettem.
A lány egyre közelebb húzódott hozzá, de Louis eltolta. MI?! Bosszúsan nézett a lányra.
- Te meg mit csinálsz? - förmedt rá.
- Szerinted? - simított végig kacéran a száján. Louist egyre jobban elöntötte a düh. MINDJÁRT MEGFOJTOM EZT A SZAJHÁT!
- Takarodj innen! Én mást szeretek. Nem akarlak többet itt látni! - szinte üvöltötte.
- Jól van na.. - biggyesztette le az ajkát, az ajtó felé indult. Amikor meglátott, gúnyosan elmosolyodott. - Csak nem ő az?- Louis is felém fordult, a düh egy pillantásra elillant az arcáról, megijedt. - Nem egy szépség. - nevetett fel megvetően a szőke ribanc.
Nem bírtam tovább, felálltam. A csaj elé léptem. Olyan kaparni való szemei voltak.. Istenem, de jószívű vagyok. Én is elmosolyodtam.
- Szia drágám. Te se vagy egy eget döngető szépség. Tudod, ilyen riherongyokkal szoktam feltörölni a padlót, mint amilyen te vagy. - a haragvó kifejezés távolról is fedte a valóságot.
- Tényleg? - rebegtette meg a szempilláit. Azt hiszi vicces. A pillantásom átment gyilkosba. Kicsikém, kár volt belemenned ebbe a játékba. Úgyse nyerhetsz.
- Vagy most azonnal elhúzod innen a szőke fejedet a hülye libás megjegyzéseiddel együtt, vagy azt a napot is megbánod, hogy ide beengedtek. Tudom, nehéz lehet, hogy csak arra tartanak, hogy kiéljék magukat rajtad, de ne aggódj. Feletted is eljár az idő és nem leszel több, mint egy kis esti vacsi. - mosolyogtam rá. A csaj vasvilla szemekkel nézett rám. - De tudod, hogy mi a legszebb? Az, hogy én ennyi idősen, smink nélkül is jobban nézek ki, mint te. Ennyit erről. - durcásan elvágtatott mellettem. Ahogy Louisra néztem, meglepődöttség tükröződött a szemeiből. Közelebb araszolt hozzám, látta, hogy sírtam.
- Sajnálom, nem akartalak megbántani. - hitetlenkedve beszélt. - Képtelen voltam kivédeni..erre te meglátod ezt. Sajnálom. - fogta meg a kezeim. Elmosolyodtam.
- Tudom. Tudom, hogy nem direkt csináltad. De én nem bírtam megállni, hogy ne szóljak be.. jézusom, mint egy vérszomjas vadállat. - nevettem fel keserűen.
- Nekem tetszett. - mosolygott vissza rám. - Egészen meglepett, hogy ilyen is tudsz lenni. De nagyon tetszik ez vérszomjas vadállat. - nyomott cuppanós puszit a számra.
- Nekem meg az őrjöngő magánszám. - öleltem meg. - Azt hittem, hogy.. vége. - temettem a mellkasába az arcom.
- Arról ne is álmodozz. El kell engem viselned még mindig. - emelte fel az állam mosolyogva.
- Neked is engem. - vigyorogtam rá.
- Jó válasz. - morogta az ajkamra, majd megcsókolt. Nesze neked hülye ribanc. - Szeretlek.
- Én is téged. - ugrottam a karjaiba.

* eközben Ricardonál*
- Na, hogy ment?
- Elküldött. Kiabált velem. A csaj mikor meglátott, kiosztott. Félelmetes volt. Nagyon szép nő, az biztos. A szája se kicsi.. - felelte morogva a szőke.
- Azt hittem, hogy ügyesebb leszel. - vonta össze a szemöldökét Ricardo. - Mindegy, van egy meglepetésem számodra.- lépett közelebb a nőhőz. Elmosolyodott.
- Igen? Mi az? - kérdezte vidáman.
- Ez. - simította az ujjait a nyakára, majd egy rántással letépte a fejet a helyéről.
A test összeesett, a nyaki erekből kiszivárgó vér kacskaringós mintában festette meg az ebédlő köveit. A barázdákba be-be szivárgó vörös folyadéknak nem sok ideje lesz megalvadni. Szőke hajat immáron leginkább vörösnek lehetett nevezni, a zöld tekintetből kiveszett a fény. Ott feküdt élettelenül, vérben úszva, Ricardo arca pedig rezzenéstelen maradt.
A szobát belengő illat a többi vámpír érdeklődését is felkeltette. Közel öten léptek be a szobába, lassan megközelítve a nőt. Elégedetten engedték bele fogukat a vékony nyaki és csuklói erekbe, utolsó ízben kiélvezve a meleg folyadék frissítő hatását.
Nem a legbiztonságosabb hely egy ember számára.