A szobát belengő illat a többi vámpír érdeklődését is felkeltette. Közel öten léptek be a szobába, lassan megközelítve a nőt. Elégedetten engedték bele fogukat a vékony nyaki és csuklói erekbe, utolsó ízben kiélvezve a meleg folyadék frissítő hatását.
Nem a legbiztonságosabb hely egy ember számára.
Louis ölében ültem, szorosan köré kulcsolva a kezeimet. Átható pillantással nézett rám, az estéről, jóllétemről kérdezősködött, miközben egy-egy csókot mindig becsempészett.
Kopogtattak az ajtón. Nesze neked romantika!
Kiszálltam Louis öléből, az ajtó felé vettem volna az irányt, mikor visszahúzott.
- Bárki is az, a szobámban vagy. Engem keresnek. Meglepődnének, ha te nyitnál ajtót. Sipirc a fürdőbe!
- Oké. - ezzel beslattyogtam a szobába, Louis megvárta, míg becsukom az ajtót is.
Hallgatóztam.
- Helló. Andreát keresem. - szólalt meg Lucas.
- Helló, itt nincs. Miért keresed? - hallottam Louis hangjában az ellenségeskedést. El tudom képzelni, hogy milyen fejjel nézett..
- Holnap délelőtt lenne egy kis párharc. Meghívta nézőnek. Izgalmas szokott lenni. Téged is vár. - tette hozzá savanyúan Lucas.
- Jó, ha látom, átadom neki.
- És, milyen itt? - kérdezte gúnyosan Lucas.
- Milyen lenne? Hasonló kastély a miénkhez. Nem rossz. Csak máskor ne ide küldd a rongyokat.
- Á, értem. Csak nem elpártolsz máshova? Lehet, hogy más csap le Rá, mielőtt feleszmélsz, Bourbon.
- Álmodozz csak. Az sose rossz dolog. Csak ne olyan után, akit nem érdemelsz meg. Ne kezdj ki velem, Lucas. - jézusom Louis, és még én voltam vérszomjas vadállat? Haha, területjelölés. Nem rossz.
- Én most megyek. Még találkozunk. - hallottam, ahogy ellépnek az ajtóból, becsukódik a zár.
Rosszallóan léptem ki, a félfának támaszkodva néztem a franciámra. Megátalkodottan vigyorgott.
- És én vagyok a vérszomjas vadállat, mi? - kuncogtam, ahogy felvett a karjaiba.
- Muszáj. - puszilt meg. - Egy ilyen kincset védeni kell. - nézett rám melegséggel teli tekintettel.
- Jó válasz. - csókoltam meg.
- Itt alszol, ugye? - nézett rám kaján mosollyal.
- Hm, még megfontolom.
- Megismétlem: Itt alszol, UGYE? - nem bírtam ki nevetés nélkül.
- Igen, megígértem. - mosolyogtam rá.
- Erről ennyit.
Másnap reggel Louis ágyában kissé morcosan ébredtem, ugyanis nem volt mellettem. Idegesen fújtattam, majd kikászálódtam, elloptam az egyik ingét, majd visszamentem a saját szobámba. Benyitva egy hatalmas csokor liliom fogadott, benne egy cetlivel, amire Louis elegáns betűi voltak felkarcolva.
Bocsánat, hogy nem voltam reggel melletted, de egy kis dolgom akadt.
Ha minden igaz, akkor hamar visszaérek. Ígérem, bepótolom a reggeli lustálkodást.
Remélem ezzel a kis ajándékkal nem állsz olyan morcosan a mai naphoz.
Csók.
L. xx
Úgy ismer, mint a rossz pénzt.. akaratlanul is elmosolyodtam a kis cetlijén. Bebújtam a puha ágyamba, magamra húztam Louis hosszú ingét és csak feküdtem összegömbölyödve.
Elég érdekesen telt el ez az időszak.
Louis és én összejöttünk, akármilyen hihetetlennek hangzik. Én, az örök maradi megtalált egy ilyen férfit..
Olyan dolgot kaptam, aminek köszönhetően a legnagyobb erejű vámpír lettem. A mesterem végre eltűnt az életemből. Rengeteg barátra .. ellenségre tettem szert. Szinte felfordult az életem.
Kinyújtóztattam a lábaim, élveztem, ahogy a meleg paplan alatt elnyúlnak az izmaim. Kellemes bizsergés futott végig az ereimben, teljesen ellazultam. A ködfátyol egyre jobban beterített, szemeim lassan lecsukódtak. Az álmosság jeleként nagyot ásítottam, próbáltam ébren maradni. Minden erőmmel küzdöttem, de kevésnek bizonyult. Úgy döntöttem, hogy rajzolok.
Odasétáltam az asztalomhoz, elvettem egy lapot, rajzszént és leültem az egyik fotelbe. Egy ceruzát a hajamba tűztem, úgy fontam egy kontyba a hajzuhatagot.
Mintha láthatatlan kéz vezetett volna, úgy siklott a szén a papíron. Csak hagytam, hogy vezessen a kezem, mélyen koncentráltam, és figyeltem a vonalakra. Éreztem, hogy az erő mozgolódik bennem, ahogy az egyes részletekhez értem. Meg - megremegtem, ahogy szembesültem a végeredménnyel. Még sose rajzoltam ilyet.
Sárkányok. Méghozzá nem öt, hanem hét fajta. Víz, levegő, fény, sötétség, esszenciális, tűz és végül föld. Ebből nekem mindössze csak öt van meg. Fény és sötétség. Furcsa.
Egy jó ideig még tartogattam a lapot, néztem az elkészült művet. Vajon ez valami célzás volt rám vonatkozóan? Fény és sötétség költözik belém? Nem tudom.
Idegesen ráncoltam a homlokom, sírni lett volna kedvem. A kezeim közé hajtottam a fejemet, próbáltam magamhoz térni.
Aggodalmas szavak keltettek fel a kísérteties gondolatmenetemből. Louis térdelt előttem.
- Drágám, mi a baj? - emelte fel a fejem. Megkövült tekintettel nézett.
- Ez. - adtam oda neki a lapot.
- De hiszem ez nagyon jó lett. Mégis mi a baj ezzel? - nézte, halványan elmosolyodott. Aztán leesett neki. Elkomorult. - Ezek a.. - nézett fel rám.
- Igen. De nem öt, hanem hét. Mit jelent ez, Louis? - néztem mélyen a szemeibe.
- Fogalmam sincs. - nézett rám értetlenül. - Gyere ide. - húzódott közelebb, majd kivett a székből.
Belefúrtam a fejem az ingébe, amíg ő elvitt az ágyig és letett rá. Belehúzott az ölébe, gyengéden simogatta a hátam, hogy megnyugodjak.
- Látom, megkaptad a virágokat. - próbált jobb kedvre deríteni.
- Igen, köszönöm. - mosolyogtam fel rá.
- Természetes. Sajnálom, de egy kis dolgom volt. Ki nem hagytam volna a reggeli lustálkodást.. pláne, hogy úgy kellett kirugdosnom magam a szobából. - vigyorgott le rám. Homlokon puszilt.
- Merre voltál?
- Az meglepetés. - dörmögte a fülembe.
- Naaa.. - néztem rá kiskutya szemekkel.
- Most nem. Majd később megtudod. - az a vigyor..
- Jó. - fordultam el durcásan.
Elkezdett csikizni. Kislányként kacagtam a karjai között, szaporán vettem a levegőt, igyekeztem szabadulni. De ő csak elvetemült vigyorral szorított és csikizett. Kétségbeesetten néztem fel rá, kiabáltam, hogy hagyja abba.
- Lo-louis.. könyörgöm. - hanyatlott hátra a nyakam, megfájdult az oldalam.
- Mit is mondtál? - kérdezte kuncogva.
- Hagy' abba. Kö-könyörgöm. - leheltem fáradtan.
Még egy ideig csiklandozott, végül abbahagyta. Végre. Fáradtan dőltem el az ágyon, Louis pedig fölöttem feküdt. Kíváncsi tekintettel vizsgálgatott.
- Ezért még megfizetsz, Louis- Caesar. - szűkült össze a szemem. Nagy erő kellett, hogy visszafojtsa a röhögést. - Csúnyán.
- Igen? Milyen büntetés? Jól hangzik. - vigyorodott el.
- Egy szóval se mondtam, hogy a büntetés élvezetes lesz. - a vigyor még szélesebb lett.
- Hanem milyen, kedves?
- Az benne a pláne. - mosolyodtam el gúnyosan. Jézusom, ezt én mondtam?!
Elpirultam zavaromban. Á, nem hiszem el..
- Szeretem, amikor elpirulsz miattam. Nagyon aranyos vagy ilyenkor. Ennivaló. - nyomott puszit az orromra. A vörös távolról sem fedte az arcszínem. - De azt szeretem a legjobban, hogy csak én tudom kiváltani ezt belőled. - suttogta.
- Haha. - kacagtam fel. - Megengeded, hogy felöltözzek? Ha nem tévedek, párbajra vagyunk hivatalosak.
- Meg, de ha egyet kérhetek, akkor az ingeimet szolgáltasd majd vissza. Lassan nem lesz mit felhúznom. - mosolygott.
- De ha olyan jók.. nem teheted ezt. Nem is tudod, hogy milyen jó illatuk van. - néztem fel rá kislányos tekintettel.
- Ennyi erővel én is ellophatnám a te ruháid.. de mégse teszem.
- Nem, te a sálaimat lopkodod. Tényleg nem. - vigyorogtam rá.
- Honnan tudod? - sápadt le.
- Louis, vak nem vagyok.
- Lebuktam. - nevetett fel.
Oldalra gördült, én meg felkeltem, hogy valami normálisat felvegyek magamra. Végignéztem Louison. Fekete nadrág, vajszínű ing, barna köves mandzsetta. Hm..
Előhalásztam ezt meg egy bézs kötött sálat. A hajamat laza kontyba fogtam, a fehér pici fülbevalók is a helyükre kerültek.
A barna mindig is kedvenc színem volt. Melengető.
Gyorsan elkészültem, Louis a tarkóját szorongatta. Ja, előtte öltöztem át...
Beleléptem a cipőmbe, és már húztam is fel, hogy mehetünk. 10 órára vártak minket, de már előtte 10 perccel odaértünk. Rafe és Mircea is ott várakoztak, Lucasszal és egy - két számomra ismeretlen vámpírral beszélgettek. Megtorpantam, de Louis biztatóan szorította meg a kezem, jelezve, hogy ne féljek.
Mircea észrevett minket, elvigyorodott, ahogy meglátott. Próbáltam egy mosolyt erőltetni az arcomra, de szerintem nem sok sikerrel..
homlokon puszilt, és bemutatta nekünk az újakat.
- Szervusz drágám, jó látni. Ő itt Marcello és Stefan. Előbb ment el Markus.
- Üdvözletem. Marcello Pitrini. A párbajnok, ha nem tévedek. - fogta meg a kezem.
- Igen, Andrea Lily. Szintén. - mosolyogtam rá kedvesen.
- Szép napot. Stefan Imbrahimovic. Tegnap láttalak. - hajolt meg.
- Markus Berkesh. Andrea? Te vagy az?! - szólalt meg mögülem. Markus?! Te csibész!
- Markus? - fordultam hátra. - Hát te? - öleltem meg.
- Szia! - vigyorodott el. - Én is patróna vagyok, mint te. De rég láttalak, kislány! - ölelt vissza.
Markust még korai éveimből ismerem, mikor még Németországot jártam. Nagyon jó barátom volt, egy ideig együtt is éltünk, jártunk nyelvtanfolyamra, párbajtőrözésre. Hát igen.. akkoriban a legjobb vívómesterek Németországban telepedtek meg.
Markus egy magas, barna hajú és szemű vámpír, termetileg inkább hasonlít Lucasra, mint Louisra. Azokban a barna szemekben a mai napig megmaradt a rosszaság.
- Gyönyörű vagy még mindig. - nyomott egy puszit a kezeimre. - Jó újra látni.
Ahogy hátrafordultam, láttam, hogy Louis színlelt közönnyel figyeli a barátomat.
- Markus, gondolom Mirceát és Rafet már ismered. Ő itt Louis. Ő a párom. - mosolyogtam Louisra.
- Szervusz, Markus Berkesh. Látom sikerült meglágyítanod a jégkirálynőnk szívét. - ráztak kezet.
- Szervusz, Louis - Caesar Bourbon. - mosolygott rá.- Hát, nagyon úgy néz ki.
Kezdtek el haverkodni. Mindenről beszélgettek. Engem meg persze kizártak. A végén már régi haverokként dumálgattak, sugdolóztak. Kellett bemutatnom őket egymásnak..
Én elmentem magamnak egy kis vízért, magukra hagytam a fiúkat. A nagy asztalhoz léptem, kitöltöttem magamnak a jéghideg folyadékot. Váratlanul megjelent valaki mellettem.
Aha, szóval így állunk. :D
VálaszTörlésTe itt írod a jobbnál jobb részeket, nekem meg fogalmam sincs, hogy mi legyen a folytatás. Írói válságba kerültem, de van ez így.
Nem tudom, hogy hogy csinálod, de mindig lenyűgözöl. Ez a reggeli rajzolós cucc + a ceruza a kontyban nekem nagyon tetszett. :)
Kíváncsi vagyok, hogy ez a 3 új srác milyen bonyodalmakat hoz, de valami érdekeset, az biztos. :D
Siess a következővel! Nagyon jó rész lett! Imádom! ♥